Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Philippe Séguin, a Francia Nemzetgyűlés elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
4488 elfogadására vonatkozóan, senki nem sértette meg, ennek ellenére hát határozott véleményként hangzott el, legutóbb éppen Torgyán József szájából az , hogy elfogadhatatlan a Függ etlen Kisgazdapárt számára az az alkotmánykoncepció, szabályozási koncepció, ami kialakult. Azért vagyok szomorú, mert ez az úgynevezett modern, előre szabályozott demokrácia alapelvének a megkérdőjelezése. Tudniillik a modern demokráciában, amelyik tárgya lásos demokrácia, mindig többféle fél, érdekek, vélemények alapján megosztott fél alkudozásán alapul, ott először megállapodnak a szabályokban. Megállapodnak előre, hogy mi lesz a tárgyalás menete, mi lesz a szavazás módja, hogy kerülnek az érvek nyilvános ságra stb., tehát megállapodnak a szabályban. Ahogy a sakknak vagy a kártyajátéknak a szabályait előre ismerik azok, akik leülnek játszani. Ha betartják a játékszabályokat, akkor senkinek nincs joga kétségbe vonni az eredményt. Tehát, hogyha veszít valaki a sakkban, miközben betartják a szabályokat, akkor tudomásul kell venni azt is, ha győz, azt is, hogyha remizik és azt is, hogyha veszít. Itt nincs szó veszítésről és győzelemről, itt arról van szó, hogy a pártok és a szakértők a legnagyobb közös nevező el érésére törekedtek. Nem a legkisebb közös többszörösre, mert az lett volna az ideális, de az lehetetlen az alkotmányozás során, hanem a legnagyobb közös nevezőnek az elérésére. Azért alakítottuk ki és fogadtuk el azokat a tárgyalási szabályokat, a négynég y fős delegációt, azt, hogy minden delegáció szakértőjét is magával hozhatja, azt, hogy az állandó jelleggel meghívott szakértőktől bárki ott rögtön véleményt kérhetett, sőt olykor írásban adtak véleményt, és ezzel a lehetőséggel nagyon sokszor éltünk is, azt, hogy minden egyes delegációnak egyetlenegy szavazata volt; ennél demokratikusabb eljárási szabályt - véleményem szerint - politikai döntéshozatalra vonatkozóan nem lehet kitalálni. És nem kezdtünk el azon sajnálkozni és meditálni, hogy hány százalékos aránya van az egyik pártnak a parlamentben, hány százalék a másiknak, hanem arra törekedtünk, hogy valóban a parlamentben képviselettel rendelkező pártok mindegyike érveinek a súlya alapján is és meggyőző ereje alapján, számarányától teljesen függetlenül, alkotó módon hathasson közre ennek az új szabályozási koncepciónak az elfogadására. Ezt a szabályt senki meg nem sértette. Ebből következően az ötszázezer példányban nyilvánosságra hozott szabályozási koncepcióban vagy olyan szöveg van, ami legalább öt pá rt egyetértését bírta, tehát öt párt egyetértett benne, vagy olyan szöveg van, amely a hatályos, a jelenleg hatályos alkotmányból lett átvéve. Semmilyen más szöveg, egy pont, egy a betű, egy és nincs benne, csak ennek a két szabálynak megfelelő. Ebben álla podtunk meg. Ebből következően mindenki mondhatja azt, hogy az elfogadott, végül nyilvánosságra került anyagban, hát ő ezt meg azt szerette volna bevenni, ő úgy gondolta, hogy jobb lett volna ez és ez a megoldás. Az ő pártjának vagy szakértőjének a meggyőz ődéséhez amaz és amaz a megoldás közelebb állt. Ehhez mindenkinek joga van természetesen, hiszen nem dogmák és nem hát kőbe vésett koncepciót készítettek. Ahhoz nincs joga, hogy kétségbe vonja az általunk elfogadott és mindvégig betartott szabály alapján m egszületett koncepciónak a legitimitását, demokratikus előkészítettségét és az ennek következtében való elfogadását. A vitát természetesnek tartottuk azután is - ezért ugyan néhány képviselőtársunk meglepődött , hogy egyegy pártnak a képviselője a szavaz atához képest nyitottabbnak mutatkozott az általános vitában, pro és kontra hozott fel érveket, szerintem, ezen nem kellett volna meglepődni. Ez abból következett, hogy nem kőbe vésett doktrínát akartunk elfogadni, hanem vitaalapanyagul szolgáló, de ugyana kkor széles politikai megegyezésen, konszenzuson alapuló szöveget. Úgyhogy szomorúan kell megállapítanom, hogy valamilyen módon a modern demokráciának eljárásos, alkudozásos, tárgyalásos demokráciának ez a kultúrája, ez az etikája, ez az etosza még nem min den képviselőtársunkat tudta kellőképpen áthatni. Néhány értékelő szót és értékelő szempontot a koncepcióról a vita tükrében is. Többféle szempontból értékelhetjük ezt a koncepciót, ami nyilvánosságra került és amely a módosító indítványok során és alapján , amelyekről jövő héten indulnak meg a tárgyalások. Hitem szerint javulni fognak, pontosabbá válnak, a politikai konszenzus még szélesebb lesz.
