Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Philippe Séguin, a Francia Nemzetgyűlés elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
4477 A másik szempont, ami a társadalmi részvétel, szakmai vita, szakmai kiérleltség hiányát emlegetőkkel szem ben felhozható, hogy ez az érvelés bizonyos értelemben nélkülözi a logikát. Nélkülözi a logikát, mert azt mondja, hogy ne hozzuk meg ezt az alkotmányt, amihez több száz szakmai észrevétel érkezett, ne foglaljunk erről állást, hanem hagyjuk meg még kétháro mnégyöt évre, ki tudja, hány évre azt az alkotmányt, ami 198990ben megszületett, és amiről - tegyük a szívünkre a kezünket - nem igazán jelent meg olyan mértékben szakmai publikáció és társadalmi részvétel. Itt az iménti vitában szóba került a konstruk tív bizalmatlansági indítvány. Megint csak tegyük a szívünkre a kezünket, a konstruktív bizalmatlansági indítványt annak idején, 1990ben a politikai pártok, a parlamenten kívüli pártok, a szakmai szervezetek, különböző fórumok mindmind kritizálták. Azokn ak a mentségére, akik bevezették ezt az intézményt, el kell mondani, hogy most viszont senki nem szorgalmazza, hogy szüntessék meg. Tehát akik annak idején kritizálták, azok közül egyikük sem említi azt fel, hogy most itt az alkalom, szüntessük meg a konst ruktív bizalmatlansági indítványt. Ez azoknak a történelmi érdeme, akik annak idején bátrak voltak, hogy adott esetben a közvélemény nyomásával szemben is bevezettek egy intézményt, amely hat év alatt, úgy tűnik, hogy beváltotta a hozzáfűzött reményeket és a kritikák elenyésztek. De amit mondani szeretnék az az, hogy olyan alkotmányt megőrizni, amiről igazából nem volt társadalmi vita, nem volt szakmai vita, nem volt széles körű vita - nemhogy 40 órás vita nem volt, hanem néhány órás nyilvános vita sem volt , ezt megtartani azért, hogy nehogy egy olyan alkotmányt hozzunk, amit azért mégis a társadalom széles köre megvitatott, ez szerintem, még egyszer mondom, nélkülözi a logikát. A másik érv, amit el szoktak mondani, hogy nem kell most, 1996ban meghozni, r áérünk még, halaszthatjuk tovább ennek az alkotmánynak a megalkotását. Ezzel kapcsolatban ismét szeretném leszögezni az SZDSZ nevében, hogy nem tudtak minket meggyőzni arról, hogy amiben most nem tudunk megállapodni, abban miért tudunk majd '97 elején megá llapodni. Ma is azt látjuk, hogy bár két év van még a választásokig, de már a pártok programjaiban, deklarációiban megjelenik a választásokra való előretekintés. Miért hiszi azt bárki, vagy miért próbál arról meggyőzni minket, hogy 97ben, egy évvel a vál asztások előtt, nagyobb lesz a kompromisszumkészség a politika tényezői között, mint most? Miért állítja bárki is, hogy 98.ban, a választások évében, nagyobb lesz a kompromisszumkészség, mint most? És miért hisszük azt, hogyha most nem sikerül kompromissz umot kötni, most nem sikerül megállapodni, akkor majd '98at követően vélhetően megint ugyanezek a politikai tényezők - itt szeretnék újra utalni arra, amit Bauer Tamás előttem elmondott , hiszen ugyanezek a politikai tényezők voltak már '90 óta ebben a p arlamentben, '98 után valószínűleg nagymértékben ugyanezek a politikai tényezők miért fognak jobban megállapodni, ha most kudarcot vallunk, mint ahogy most meg tudnánk állapodni? Ezért mi azt állítjuk, hogyha most nem tudunk megállapodni, akkor akár évtize dekre elhalasztódhat az új alkotmány megalkotása, és ez nagyon sok kárral jár. Erről a vitában nagyon sokan nagyon sokat beszéltek, ezeket nem akarom megismételni. Végül a harmadik érv, ami elhangzott - nem itt a plenáris vitában, hanem az egyik sajtóközle ményben - egyik ellenzéki képviselőtársam, azt hiszem, a pártjának a vezérszónoka is volt, azt mondta a sajtóban, hogy hát az az egyik nagy baj, hogy ennek az alkotmánynak az elfogadása a kormánypártokat juttatná politikai sikerhez ebben a ciklusban. Szere tném felhívni a figyelmet arra, és ismét leszögezni, amit a vita nyitásaként is elmondtam, hogy meggyőződésünk szerint az alkotmány elfogadása nem a kormánypártok sikere lenne. Az alkotmány elfogadása a magyar demokrácia sikere lenne, és mindazoknak a sike re, akik érdekeltek a magyar demokrácia megőrzésében. Ezért vállalták a kormánypártok az önkorlátozást, ezért adtak 10 százalékos mandátummal vagy 5 százalékos mandátummal rendelkező pártnak ugyanakkora szavazatot, mint az 54 százalékos mandátummal rendelk ező pártnak. Ezért van minden frakciónak egy szavazata az alkotmány
