Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Philippe Séguin, a Francia Nemzetgyűlés elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
4473 a mai újságban látható , hogy kétkamarás legyen az Országgyűlés, annak érdekében, hogy a törvényhozásban a politikai pártok mellett a társadalom további rétegei is megjelenhessenek. (12.00) A politikai pártok nem egy rétege a társadalomnak, amely mellett ott vannak más rétegei a társadalomnak, hanem a politikai pártokban és az általuk valamint más képviselők által tartott Országgyűlésben a társadalom egésze nyerje el a maga politikai képviseletét, miközben más intézmények a társadalom másfajta kép viseletét látják el. Még egy kérdés ezzel összefüggésben. Azt feltételezik, akik kifogásolják, hogy az Országgyűlés és az Országgyűlésben jelen levő pártok alkotmányoznak, hogy talán az úgynevezett civil szervezetek, a sokféle civil szervezet inkább képvis elné a társadalmat - gondolják talán egyesek , mint az Országgyűlés és az Országgyűlésben képviselt pártok. Nos, tisztelt képviselőtársaim, hogy a civil szervezetek általában mennyire élvezik a társadalom bizalmát, erről nincsenek ismereteink, de hogy a l egjelentősebb civil szervezetek, nevezetesen a szakszervezetek, a legnagyobb taglétszámú civil szervezetek - körülbelül egymillió tagja van ma Magyarországon a szakszervezeteknek, az összes szakszervezetnek együttvéve - mennyire élvezik a társadalom bizalm át, erről vannak megbízható, több intézet által a rendszerváltás óta - most már hatodik éve - rendszeresen gyűjtött adatok. Valamennyien megkaptuk az elmúlt héten a "Magyarország politikai évkönyve" című kötetet, a sorozat legújabb - most már azt hiszem, h etedik - kiadványát. Ebben a 606. oldalon találhatók az egyik közvéleménykutatási intézet, a Medián felmérési eredményei arról, hogy a különböző politikai intézmények mennyire élvezik a társadalom bizalmát. Nos, ennek a végén - a sorozat elején, mint tudj uk, a köztársasági elnök áll, közvetlenül őt követően ott szokott lenni az Alkotmánybíróság , a végén pedig, amióta vannak ilyen felmérések, a szakszervezetek és a pártok állnak. 1995 átlagában 32 ponton áll a pártokba és 34 ponton, tehát hibahatáron belü l a szakszervezetekbe vetett bizalom, 37 ponton, hibahatáron túl, magasabb szinten a kormány és 39 ponton az Országgyűlés. Tehát a magyar társadalom ugyan nem nagyon bízik a politikai intézményekben, kivéve a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróságot és az önkormányzatokat, amelyek 50 pont fölött vannak, de a legjelentősebb civil szervezetben, a szakszervezetekben kevésbé bízik, mint az Országgyűlésben. Tehát azt gondolom, most a többi civil szervezetben, mint mondjuk a Független Jogászfórumban vagy a Tár sadalmi Kamarában és a többi civil szervezet mennyire élvezi a társadalom bizalmát, ezt nem tudjuk, a létszámuk általában minimális, a legnagyobban, a szakszervezetekben kevésbé bízik, mint az Országgyűlésben. Azt hiszem, ez is egy érv amellett, hogy nincs jobb módja az alkotmányozásnak, mint hogy az Országgyűlés alkotmányoz. Ezzel kapcsolatban még egy megjegyzést tennék. Hasznos Miklós képviselőtársunk nem általában az Országgyűlés jogát vonta kétségbe, hanem ennek az Országgyűlésnek a jogát arra, hogy al kotmányozzon, mondván, hogy nem lehet egy parlamenti többség, egy koalíciós felállás, egy parlamenti összetétel alapján egyfajta összetételű parlamentre bízni az alkotmányozást. Azt hiszem, hogy jogilag ez azért semmiképpen sem állja meg a helyét. Hiszen b ármely megválasztott Országgyűlésnek alkotmányos joga, hogy alkotmányozzon a bármely kétharmados többségnek bármely parlamentben. De politikailag még érthető lenne, ha azt mondanánk, nem szerencsés egy egyszeri parlamenti összetétel, egy egyszeri parlament i kétharmad kezébe adni az alkotmányozást. Ezt azonban valamennyien így gondoltuk ebben a Házban, és éppen ezért alakítottunk ki annak idején egy, a parlament normális működésétől gyökeresen eltérő szabályt az alkotmányozásra. Szinte alkotmányozó gyűléssé alakult ez az Országgyűlés, amikor ezt a bizonyos legalább öt párt, legalább kétharmad és ötpárti egyetértést mondta ki az alkotmányozás alapvető szabályává. Még egy dolgot tegyünk hozzá: ennek a parlamentnek a négyötödös többsége egyúttal megegyezik az el őző parlamentnek a hasonló többségével abban az értelemben, hogy ugyanaz a hat parlamenti párt kapott mandátumot a 90es választásokon, mint a 94es választásokon. Ha az az öt párt vagy hat frakció,
