Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Philippe Séguin, a Francia Nemzetgyűlés elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz):
4465 fel kell tenni, azt a kérdést, hogy kívánjae azt, hogy Európába menjen Magyarország, kívánjae azt, hogy az Európai Közösségtől Magyarország évente többmilliárd dollárnyi bevételhez juthasson, mert ha a halálbüntetést fenntartjuk, akkor ehhez nem juthat hozzá Magyarország, nem juthat hozzá a magyar gazdaság, tehát közvetve érintheti a magyar lakosság pénztárcáját is. Tehát ha a kérdést felvetjük, akkor komplex módon kell felvetni, mert ezek a kérdések mind odatartoznak. Nem is szólva arról, hogy azt hiszem, Magyarországon a halálbüntetésnek elég rossz íze van, ha megemlítjük. Én azt gondolom, hogy statisztikai elemzéseket ugyan nem néztem meg, de mondjuk úgy a '40es évek végétől, amíg a halálbüntetés érvényben volt, val ószínűleg több ártatlan embert végeztek ki Magyarországon, mint ahány valóban a társadalomra ártalmas személyt, és - azt gondolom - mindenképpen megfontolandó ez az elem. Továbbá szintén felmerült, hogy egy előzetes népszavazásra bocsássuk a kétkamarás ren dszernek a létét is. Alapvetően - ugye azt többen is elmondták már hogy - négyféle felsőházi típusra oszthatjuk a világon működő felsőházakat, de ezeken belül megfelelő mennyiségű alcsoport is létezhet, szinte végtelen számban. A kérdésem az, hogy akkor tu lajdonképpen mit fogunk feltenni népszavazásra egy ilyen esetben, mi lenne a választási lehetőség, hogy akare ön kétkamarás rendszert vagy nem akar. De akkor milyen kétkamarás rendszert akar, aki akar: korporatívat, Lordok Házát vagy ilyet, olyat, amolyat - és mindegyiken belül allehetőséget, mert lehet, hogy a lakosság egy része egyetért ezzel, egy része egyetért azzal, de ugyanakkor nem ért egyet pont azzal a megoldással, amit mi választanánk, akármilyen vegyes rendszerű második kamarát. Ugyanakkor a más odik kamaráról el kell mondani azt - többször említették azt külső helyről érkező vélemények is , hogy abban a döntésben, amikor az egy- vagy kétkamaráról döntött a parlament, és ezt pedig 1995. december 7én hozta meg az alkotmányelőkészítő bizottság, a kétkamarás parlament mellett egyedül a Független Kisgazdapárt érvelt, az egykamara mellett tette le a voksot a Fidesz, az MDF, az SZDSZ és a Magyar Szocialista Párt, a KDNP pedig akkor, azon az ülésen tartózkodott, mert nem tudott véleményt nyilvánítani, később azonban pártállásukként az egykamarás parlamentet képviselték; tehát ötegy arányban ez az álláspont tükröződött. Többször felmerül - mondom külső vélemények alapján - az, hogy valójában mi azért nem akarjuk bármilyen második kamarának a létrehozata lát, mert a parlamenti képviselők féltik azt a hatalmat, ami a kezükben van, és ezt nem kívánják bármilyen második kamarának kiadni. Én úgy gondolom, hogy aki ilyen véleményt fogalmaz meg, az először is nem látja azt, hogy egy parlamenti képviselőnek milye n hatalma van, vagy milyen hatalmi lehetőségekkel rendelkezik. Úgy gondolom, ezek nagyon minimálisak és nagyon csekélyek, főleg az ellenzéki képviselők részéről, de ez még kormánypárti képviselők esetében is valóban meglehetősen minimális. Valójában igaz a z, hogy összességében az Országgyűlésnek van hatalma, de egyedül a képviselőkre ez a hatalom nem vonatkoztatható. Bármelyik koncepció azonban - és ide sorolom a Kulcsár Kálmán volt igazságügyminiszter által elkészíttetett alkotmánykoncepciót, melyet 1990 májusában ismerhettünk meg , amely egy második kamarának a felállítását tűzte ki célul, és egyéb más, második kamarákra utalások is - egy gyenge második kamarának a felállítását tűzték ki célul. Hiszen ha egy erős második kamarát kívánnánk felállítani, am i a parlamentáris rendszerekben rendkívül ritka és nagyon nehezen is működne, hisz csak egy, egyetlenegy példát mondok arra a nehéz működésre, hogy mi lehet az: ha a két kamarában két különböző többség van, és a kormánynak mind a két kamarában meg kell sze reznie a bizalmi szavazásnál a többséget, akkor mennyi probléma adódhat ebből, milyen válságos helyzetek alakulhatnak ki. Én úgy gondolom, hogy Magyarországon nekünk nem olyan alkotmányt kell csinálnunk, amiben benne rejlik az a lehetőség, hogy alkotmányos válságokból alkotmányos válságokba sodortassuk az országot, mert ez a lehetőség ebben az esetben fennforog. Ezzel számoltak a második kamara tervezetének elkészítői is, és éppen ezért olyan tervezetek születtek mindenhol, ahol igen kis jogkörökkel rendelk ező második kamaráról beszéltek, ahol a kormány ellenőrzése igazából nem valósulhatna meg, a költségvetési törvényről nem szavazna a második kamara, rendkívüli helyzetekben nem hozna döntést a második kamara, és általában
