Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 6 (186. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
4442 stabilitása van, ami ilyen hihetetlen hosszú és elnyújtott eljárást igényelne. Maczó Ágnes képviselőtársam még azt is javasolta, hogy a két parlament általi elfogadás után népszavazásra is bocsássák a törvényt. Azt gondolom, hogy ez a világ leglassúbb, leghosszabb és legbonyolultabb alkotmányozási eljárása lenne, nem is igazán értem, hogy vajon mi szükség lehet vagy mi indokolhat ilyen hihete tlenül elnyújtott alkotmányozást, úgy, hogy én a magam részéről ezt a megoldást nem tudnám támogatni. Felvetődött többször, de most is felvetődött a mostani vitában is egy úgynevezett rendkívüli alkotmányozási eljárás is. Korábban erre 198889ben adódott volna lehetőség, az alkotmányozó parlament, alkotmányozó nemzetgyűlés általi alkotmány elkészítése, viszont hogyha ezt komolyan vesszük, akkor vegyük komolyan. Az alkotmányozó nemzetgyűléseket egyszeri feladatra választják, vagy a működő parlament alakul á t alkotmányozó parlamenté. Például ez a parlament kimondhatná, hogy átalakul alkotmányozó parlamentté, szab magának 3456 hónapot, és ezalatt az idő alatt csak alkotmányoz, mást nem csinál, mert ez attól alkotmányozó Országgyűlés vagy parlament, vagy nem zetgyűlés. A nemzetgyűlés elnevezés egyébként mindig arra utal, hogy nem rendes választások révén hozzák létre a képviselőtestületek, hanem ideiglenes szabályok, delegációk, ellenőrzött, vagy nem ellenőrzött legitimitással rendelkező szervezetek jelölése, választása alapján jön létre, tehát általában rendkívüli helyzetekben. Tehát akkor a parlament, például ez a parlament átalakulhat alkotmányozó országgyűléssé, nemzetgyűléssé. Egyetlenegy feladata marad, az új alkotmány elfogadása, és utána fel kell oszlat ni és új választásokat kell kiírni rögtön. Kérdés, hogy vajon ez az út itt és most járhatóe. Szerintem 1989ben ez járható út lett volna, efölött elment az idő, ezen most már nem érdemes meditálni. Most, a mai helyzetben véleményem szerint ez már követhet etlen, járhatatlan út, indokolatlan lenne a normál parlamenti munkának, a folyamatos parlamenti munkának az ilyen rendkívüli cezúrával és rendkívüli feladattal, rendkívüli alkotmányozási szavazattal való megszakítása. Összességében az én véleményem az, hog y tulajdonképpen egy ötszakaszos, meglehetősen elnyújtott alkotmányozásnak vagyunk a kétharmadában. Az első szakaszban az alkotmányozást szakmai viták és konferenciák készítették elő, gyakorlatilag az 1980as évek végétől kezdve napjainkig folyamatosan. Te hát legalább egy 67 éves szakmaialkotmányozási viták készítették elő az alkotmányozási eljárást, és ezt nem szabad, nincs indokunk elkülöníteni a parlamenti alkotmányozástól. Semmi okunk sincs azt mondani, hogy az alkotmányozás tavaly júniusban kezdődött , az alkotmányról való gondolkodás akkor kezdődött, amikor az alkotmányelőkészítő bizottság megalakult. Ez nem igaz, hiszen az alkotmányelőkészítő bizottság tagjai jórészt azoknak a szakmai anyagoknak és vitáknak az anyaga alapján dolgozott, amelyeket kiki a maga kapacitása, érdeklődése, teherbíró képessége alapján az elmúlt 67 éves vitákból nyomon tudott követni. A második szakaszban az alkotmányozás parlamenten belülre került, speciális bizottság jött létre, nem a kormányprogramban eredetileg előírt b izottság jött létre az igazságügyminiszter vezetésével pártarányos alapon 27 fővel, hanem a parlament elnökének a vezetésével, nem parlamenti pártarányos, hanem egyenlő számú delegációk egyenlő jogosítványa alapján 25 tagú bizottság jött létre, speciális szabályokkal, speciális házszabályokkal. Ez a munka gyakorlatilag most folyik, ugye még folyamatosan a koncepciók előkészítése is ebben a második szakaszban történik. A harmadik szakasza az alkotmányozásnak az alkotmány kivitele. Ebben az esetben, itt és m ost még csak a koncepciónak a kivitele a társadalmi viták sorozatára, illetve a társadalmi nyilvánosság elé. Ez első menetben 45 napig megtörtént. Lehet arról vitatkozni, hogy ez elegendő, nem volt elegendő, én azt gondolom, hogy talán 5060 nap, maximum 23 hónap talán jobb lett volna, de biztos, hogy az idő itt nem növelte volna a társadalom érdeklődését az alkotmányozásban való részvételt illetően. Az optimális és minimális idő között valahol a kielégítő, a feltétlenül szükséges időt kellett megtalálni. Véleményem szerint a 45 nap erre elegendő volt, tehát bizonyítja az a 800nál
