Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 5 (185. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MOLNÁR JÁNOS (MSZP):
4419 Világos lehet és nyilvánvaló, hogy különösen az alkotmányos alapelvek vitájánál ezekről az elvekről érdemes beszélni. A konkrét megvalósítások, a konkrét formák egy későbbi vitának a témája lehet. Én jónak tartom ezt a megfogalmazást. Nem véletlen, hogy a FideszMagyar Polgári Párt ezt a megfogalmazást , ezeket az elveket - a szociális jogok és az emberi jogok esetében - támogatta az alkotmányelőkészítő bizottságban, aktív résztvevője volt annak a vitának, ahogy ez kimunkálódott. Ezek voltak azok az érvek, vagy mögöttes gondolatok, ami mellett ezt támog attuk. Mondom még egyszer itt laikus nézőpontból, hiszen én nem jogászként nézek erre a kérdéskörre. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak, és remélem, hogy ennek a kérdésnek a jó körbejárásához sikerült néhány támpontot adnom a képviselőtár saknak és a magyar választópolgároknak egyaránt. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Molnár János képviselő úrnak, az MSZP képviselőjének, akit Rott Nándor képviselő úr követ. DR. MOLNÁR JÁNOS (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rendkívüli helyzetekre vonatkozó alkotmányos szabályozás résztvevőjével kívánok foglalkozni. Ennél a résznél a szövegezéssel kapcsolatos elsődleges problémáim abból erednek, hogy a megfogalmazások nem segítik elő egy adot t területen a fogalmak tiszta és következetes használatát, hanem még tovább is bonyolítják azt, amelyről később részletesen beszélek. A szabályozás támogatandó újdonsága, hogy szakítva a magyar jogi hagyománnyal, külön egységes fejezetben tartalmazza a ren dkívüli felhatalmazáson alapuló hatalomgyakorlás valamennyi formáját. Az új megoldás azonban akkor épülhet be ténylegesen a magyar jogi szabályozás rendszerébe, ha az alkotmány egyúttal világosan szabályozza azt is, hogy a rendkívüli helyzetekre vonatkozó szabályokat milyen szinten és hány rendelkezés keretében kell szabályozni. A jelenleg hatályos alkotmány szövege ugyanis valamennyi rendkívüli helyzettípusra külön minősített többséggel meghozandó jogszabály megalkotását írja elő, amit az előző kormányzati ciklusban, pártközi megállapodással, ideiglenesen egyetlen jogszabály, a honvédelmi törvény egyetlen fejezetében foglaltak össze. Ez a megoldás kétféle értelemben is helytelen. Egyrészt ellentétes a hatályos alkotmány rendelkezéseivel és egy olyan nehezen értelmezhető megoldást csempész egy törvénybe, mint az ideiglenes szabályozás, másfelől pedig lehetetlenné teszi, hogy a jogszabály maga differenciáljon az ömlesztve törvénybe foglalt, rendkívül sokfajta, sok irányú és célú és súlyú intézkedés között. Ily en rendelkezés hiányában a differenciálás az alkalmazóra marad, ami egyfelől garanciális szempontból aggályos, másfelől pedig eltűnik mögötte az, hogy a rendkívüli helyzetek nemcsak súlyuk, hanem a veszély természete miatt is eltérő intézkedéseket kívánnak . (16.30) (A jegyzői széket Sasvári Szilárd foglalja el.) Mindezekből az következik, hogy helyes és támogatandó, hogy az alkotmány külön fejezetben foglalkozzon a rendkívüli helyzetek alkotmányos kérdéseivel, elsősorban azonban a tartalmi meghatározás olda láról, azaz a hatásköri rendelkezéseket továbbra is az egyes intézkedésre jogosult szervek, szabályozások keretében kell elhelyezni. Az alkotmány szintjén, azaz valamennyi törvényes rendelkezésre nézve irányadó alapelvként kell meghatározni, hogy a rendkív üli helyzetekben érvényesített különleges felhatalmazások nem jelentenek még időlegesen sem lemondást a jogállam elveiről és gyakorlatáról. Ellenkezőleg, ezek a különleges rendelkezések pontosan azt a célt kell hogy szolgálják, hogy az alkotmányos alapelve k különleges körülmények között is érvényesüljenek. Erre tekintettel minden különleges rendelkezés bevezetésénél és alkalmazásánál érvényesítendő
