Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KATONA TAMÁS (MDNP):
4297 Imre mint a magyar nemzet egy szimbolikus politikusa, a mártír miniszterelnök sorában a második, ebbe a törvénybe bekerül, és az egész akkor így, ha úgy tetszik, szinte sugározza magából azt, hogy a nemzet az milyen részekből áll és hogyan mé gis egy. Azt is szeretném azért itt mondani, hogy aki ismeri Nagy Imre munkásságát, az tudja, hogy azért ez a végső vállalás az nem véletlen. Mert azért valami másság végigkísérte az életpályáját, hiszen a '20as években ő például megpróbált szociá ldemokrata lenni, részben azért is, mert az Égető család révén egy szociáldemokrata családdal érintkezett, másrészt meg akkor úgy tűnt, hogy a BethlenPeyerpaktum után, hogy nyílik egy kis lehetőség szociáldemokratává válni. De aztán kiderült számára, hog y a Horthyrendszerben ő nem tud szociáldemokrata lenni, ezért a kommunisták felé kereste az utat. De valahogy mindig kilógott a sorból, a fogalmazásai is mások, még ebből a sztálinista zsargonból is szinte kiordítanak a mondatai és egyes szavai, és volt b enne valami polgári is, ahogy őt elmesélték a tanítványai. Ő a gödöllői egyetemen is nem ilyen vörösingesként jelent meg mint népi káder, hanem egy polgárparaszti kinézettel, vagy mondjuk úgy, hogy polgárként próbált ő - ha úgy tetszik, professzorosan is - előadni. Tehát volt benne egyfajta másság és dac, és látszik az, hogy sokszor föllázadt, nem akarta az önkritikát megtenni és ez - azért azt kell, hogy mondjam , hogy nem arról van szó, hogy csupán az '56 felvállalása a 28ika utáni vállalása majd a halá l vállalása tette őt naggyá, hanem ez azért a korábbi életpályájában is benne volt - ha úgy tetszik - a történelemnek kiszemelt áldozata és hőse volt egyszerre. Arra már nem volt alkalma, mert kivégezték, hogy újra szociáldemokratává váljon, tehát nemzeti demokratikus kommunistaként halt meg, mert tudjuk azt egyébként, nagyon hasonló utat járt be például Dubček, aki reformkommunistából aztán szociáldemokratává vált, de ilyen szempontból csak azért hangsúlyozom ezt, mert igenis a Nagy Imre útja az a demokrat ikus baloldal kiteljesedése felé mutatott. Végül azt is szeretném mondani, hogy nagyon helyeslem azt a módosító indítványt, hogy a mártírtársak is bekerüljenek a törvénybe, de azért azt is hozzá kell tennünk, hogy Nagy Imre mégis egy különleges szereplője a történelemnek, hiszen ő azáltal, hogy miniszterelnökként vállalta ezt az utat és a halált, ezáltal ő egy szimbólumává vált a többieknek is. Tehát semmiféle kisajátítás nincsen abban, ha Nagy Imre nevét külön törvény említi, hiszen ő jelképe annak az egés znek, amit '56os forradalomnak nevezünk. (20.00) Végül azzal fejezem be, hogy Nagy Imrének üzenete van a mához is, és ez ma talán ezért kényelmetlen sokak számára, mert Nagy Imre azt üzeni, hogy lehet visszavonulni, lehet megalkudni, lehet elveszni a hétk öznapokban, lehet egy kicsit elmenekülni is, de mindenki számára, minden politikus számára és minden politikai erő számára van egy pont, és egyébként az embernek is van egy pont, és a nemzetnek is van egy pont, ahol már nem lehet tovább hátrálni. És ebből a szempontból az ő ma legaktuálisabb üzenete talán, hogy az erkölcsi vállalás nélkül a politika belesüllyedhet az inmoralitás és a hétköznapiság silányság mocsarába. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok részéről.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Most azoknak a képviselőtársaimnak adok szót, akik írásban előre nem jelentkeztek. Először Katona Tamás képviselő úrnak, Magyar Demokrata Néppárt. DR. KATONA TAMÁS (MDNP) : Tisztelt Országgyűlés! Igyekszem nem patetikus lenni. És ezért azzal kezdem, hogy tudom hogy öreg nek lenni nem érdem, de én ennek köszönhetem, hogy azok közé tartozom, és vagyunk még néhányan különböző pártokban '56osok itt a parlamentben, akik végigéltük annak idején ezt a forradalmat. Megéltük, átéltük, és egy életre szóló élmény volt nekünk, hogy a felnőtt kor hajnalán részesei lehettünk egy olyan forradalomnak, amely nem kisebb 1848 márciusánál, amely ugyanúgy megteremtette a nemzet egységét, ahogy ez a bizonyos régi március megtette.
