Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP):
4295 Imre szimbolikus ellenpontjává vált, akkor nincs más lehetőségünk, mint a magunk részéről megtenni azt, amit egy szabadon választott parlament képviselői megtehetnek immáron a második szabadon választott magyar par lamentben, ha az első nem tette meg, hogy megemlékezünk Nagy Imréről. Törvényben. Nagy Imre - mint ember - a családé. Nagy Imre - mint politikus - talán a korszaké. De Nagy Imre - mint államférfi - túlmutat azon a néhány éven és évtizeden, amelyre tevékeny sége kiterjeszthető. És ha ebben a Házban már elhangzottak azok a szavak, melyek a magyar parlamentarizmus során olyan személyek érdemeinek törvénybe iktatását sorolták fel, akik a maguk korában talán nem feltétlenül értettek egymással egyet - gondolok itt Széchenyire és Kossuthra , de az utókor ítélete, a későbbiek ítélete mindkettőjük tekintetében, a pozitívumokat kiemelve, az érdemet tartotta a fontosnak, nem pedig a valamikori vitákat, és hogy ezek után Ferenc Józsefet is megemlítsem, amely szintén elh angzott ebben a furcsa kontextusban - tovább nem megyek, nem is szükséges - úgy gondolom, nekünk a szabadon választott magyar parlamentarizmus második periódusában azon el kell persze gondolkodni, hogy amikor egy ilyen törvényt alkotunk, akkor saját keserű ségünknek adunke hangot, vagy pedig annak adunk hangot, amit útravalóul utódainknak ebben a történelmi korszakban hagyni tudunk. Én ez utóbbi mellett voksolok, amikor azt mondom, hogy Nagy Imre emléke igazán megörökítésre méltó, mert úgy gondolom, hogy eb ben a Házban és a mai magyar társadalomban sokan vannak, akik személyes érintettségük, személyes tragédiájuk, személyes szenvedéseik okán mégiscsak velünk éreznek, amikor túllépnek e tragédiákon és azt mondják, hogy ez a tragédia akkor nem következhet be a z elkövetkezendő generációk életében, ha mi magunk is, ők maguk is túl tudnak lépni ezeken a sérelmeken. Túllépni elvileg az elvileg túlléphetetlenen. Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy mi nem szentté avatni akarjuk Nagy Imrét. Nem szentté avatni akarjuk, mert nem áhítat az, ami körüllengi őt, hanem egy történelmi személyiség történelmi szerepének valós értékelése. Ez pedig, meggyőződésem szerint, tisztességes szándékból fakad, tisztességes akarat övezi, és meggyőződésem szerint, ebben a Házban ol y sokszor elhangzott mondat szerint kéne a Ház bármely oldalán a képviselőknek átgondolni e törvényjavaslat lényegét, nevezetesen e törvényjavaslat lényege: kiről szól és kikhez. Nem pedig, ha már úgy tetszik, nem pedig azt nézni, hogy kik írták alá a törv ényjavaslatot előterjesztőként. Az utókor a törvényt, az alkotott törvényt nézi, nem az aláírók személye a fontos. Az aláírók személye, esetleges pártállása annyiban fontos, amennyiben talán nevükhöz fűződik legerősebben a felismerés szükségessége. A törvé nyjavaslat, és a szándékaink szerint megalkotandó törvény azonban, nem arról szól, hogy kik találták érdemesnek Nagy Imrét erre, hanem hogy ki volt érdemes az emlékének megörökítésére. Én éppen ezért kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy emelkedjen felü l azon a szemléleten, hogy kik kezdeményeztek, és az a szemlélet legyen közös ebben a Házban, hogy kiről és kinek szólunk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Megadom a szót Géczi József Alajos képviselő úrnak, Mag yar Szocialista Párt. DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kiss József, a nagy magyar zsidó költő írta a múlt században az 1848as forradalmakkal kapcsolatban azt a sort, hogy "engedjetek a szent koporsóhoz, hisz aki benne nyugs zik, az nekem is anyám". (19.50) Én azt mondom, és ezzel felelek Orbán Viktor '89es mondatára is, hogy igenis a vita arról is szól, hogy a baloldalt is oda kell engedni ehhez a koporsóhoz, nem engedély szükséges hozzá, hanem a nemzeti akaratnak ez része i s. Mert a baloldal része a nemzetnek, a demokratikus baloldal, és most ne kezdjünk filológiai vitát, mindenki tudja azért, hogy aki NyugatEurópát látja, hogy mi a demokratikus baloldal és mi a sztálinizmus vagy mi a posztkommunizmus. Ez a vita arról is sz ól egyébként, hogy nem tudjuk magunkban feldolgozni a múltat, itt, sokan és azért nem tudjuk a múltat
