Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
4290 kegyetlenül számoltak le azokkal, akik nem tudták magukba fojtani a szót, nem tudták elhallgattatni lelkiismeretük és igazságérzetük szavát. Elég volt egyetlen megjegyzés, akár egyetlen elejtett szó, hogy állásvesztés re, azonnali kirúgásra ítéljenek embereket, ha Nagy Imre, a forradalom és a forradalmárok védelmében mertek nyilatkozni, ha mégoly halkan, szerényen vagy szolidan is. MSZMPtagok számára ugyanakkor kifejezett előírás, sőt kötelesség volt, hogy - úgymond - hatékonyan, megalkuvás nélkül terjesszék az '56tal kapcsolatos hivatalos ideológiát. Szeretném hangsúlyozni, hogy az ideológia nevet ezúttal marxi értelemben használom. Az ideológia pedig e szerint nem más, mint hamis tudat, olyan eszme, tétel, tan vagy m ás szellemi gondolati alkotás, amelyet ugyan tudatosan, de hamis tudattal, a tények megmásításával, jobb esetben félreértése alapján hoznak létre. Iskolapéldája volt ennek, hogy alig egykét évvel az események után már odáig mentek a csűréscsavarással és a hazudozással, hogy Kádár arról kezdett szónokolni, hogy 1956. októbere tőkésföldesúri lázadás volt. És arra a nyegle, pimasz, arrogáns és eléggé el nem ítélhető és eléggé meg nem bélyegezhető modorra is jól emlékszem, ahogy egyes MSZMPtagok lihegték tú l a dolgokat, csúfondárosan, szállóigeszerűen, kárörvendően hangoztatták, hogy - idézem - "'56os bűnökre nincs megbocsátás". Nem is volt. Nem múlt el jelentősebb évforduló, hogy tisztogatás ne történt volna, hogy néhány embert az évforduló tiszteletére cs ak úgy sportból, rutinból ki ne rúgtak volna, fel ne áldoztak volna. Így történt 1966ban, és így 1976ban is. Mindez persze a valódi okok gondos elhallgatásával, eltitkolásával, a tények elferdítése és elleplezése alapján, sunyi, alattomos és csak galádna k nevezhető módszerrel, amelyet, mint jól bevált fogást, főleg egyházi személyekkel szemben alkalmaztak. Az volt ugyanis a módi, ha egy fiatal és lelkes pap valahol fellendítette hitéletet, hogy azonnal elhelyezték - persze nem a valódi okok megnevezésével , hanem jól kiagyalt, álokokra és érvekre hivatkozva, amelyek úgy voltak kitalálva, hogy lehetőség szerint valószerűen hangozzanak és jól feleljenek meg a kispolgári bordélyszemléletnek, egyszersmind a gondosan táplált, otromba és meglehetősen útszéli, egy házellenes malackodásnak is. Hogy például az illető homoszexuális, megrontja a fiúgyermekeket vagy átlagon felüli nőfaló, kiköt a menyecskékkel és a lányokkal stb. A mondottak és más, ezúttal szóba nem hozott embertelenségek és atrocitások után kifejezette n sokkoló, azon túl határozottan ízléstelen és erkölcsi értelemben is erősen kifogásolható, hogy most éppen a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója kívánja szentté avatni Nagy Imrét és törvénybe iktatni emlékét. Az a párt tehát, amely - mint általán osan ismert - a kádárista MSZMP jogutódja, tagságának jelentős része is Kádár János pártjából jött át, és amelynek tagjai közt ma is sokan lehetnek, akik ilyenolyan mértékben elmarasztalhatók a felsorolt cselekményekben, amennyiben kimondva vagy kimondatl an, egyetértettek '56 kádárista értékelésével, helyeselték Nagy Imre, a forradalmárok és a nemzeti ügy harcosainak kivégzését, jogosnak ítélték a megtorló intézkedéseket. Röviden tehát, fölöttébb is furcsa, tagadhatatlanul elképesztő, hogy most azok kezden ek átmenet nélkül hozsánnázni, akik eddig "feszítsd meg"et harsogtak. Ne tessék haragudni, de itt olyan jelenségekkel állunk szemben, amiktől émelyeg és emelkedik az ember gyomra. Nem arról van szó, hogy ne legyen Nagy Imretörvény. Igenis legyen, de semm iképp se azok jóvoltából, akik nemrég még együtt üvöltöttek a farkasokkal. Mert legalább annyira meghökkentő és visszataszító, hogy erősebb kifejezést ne használjak, mintha Néró utódai követelték volna a római szenátustól, hogy dicsérettel és elismeréssel foglalja határozatba Krisztus és a keresztény mártírok emlékét. Nem vonom kétségbe az MSZP által eddig megtett út jelentőségét. Mégis tényként lehet megállapítani, hogy a szocialista frakció nincs abban a helyzetben, hogy kezdeményezője lehessen a Nagy Imr e emlékét megörökítő törvénynek. És nem is lesz, míg országvilág előtt el nem határolja magát, nem mond határozott és egyértelmű ítéletet a Kádárkorszak bűnei fölött, nem ítéli el határozottan Kádár "apró dögei" és a többiek árulását, a társadalmon elköv etett erőszakot és gaztetteket, a bírósági procedúrával leplezett politikai gyilkosságokat, muszkavezetőket, pufajkásokat és verőlegényeket, mindaddig, míg nem tesz meg mindent az átvilágítások azonnali
