Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A magyar közlekedéspolitikáról és a megvalósításához szükséges legfontosabb feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP):
4288 PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arany János írta Széchenyiről, hogy nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik. Nem hinném, hogy túlzás, ha azt mondom, hogy Nagy Imrére vonatkozóan is igazak a költő szavai, mert az azóta történtek így vagy úgy, de összefüggenek Nagy Imre eszmekörével, s egyikmásik jelenség vagy gondolat egyenesen belőle fakad. Napjainkban Nagy Imre történelmi személyisége a szó igazi értelmében éltető eszmévé finomult. Az 1956os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke egyike volt a XX. századi magyar történelem kiemelkedő agrárpolitikusainak. Olyan államférfi volt, aki éppen az agrártársadalom történetének és helyzetének elmélyült tanulmányozása alapján volt képes gyakran az ideológiai, politikai korlátokat is feszegetve, sőt, azon túllépve, felismerni a magyar nép valóságos igényeit és törekvéseit. Származásának és annak a somogyi agrárkörnyeze tnek, amelyben felnevelkedett, s amelyhez élete végéig szorosan kötődött, meghatározó szerepe volt ennek a politikai attitűdnek a kialakulásában. Ő maga így ír az 1957es romániai fogsága idején a szülőföldhöz való kötődéséről: "Somogyot, a tájat, a népet, a szokásait, beszédét nagyon szeretem, somogyi származásomra, rokonságomra, fajtámra nagyon büszke leszek, lettem, s az is maradok, minden, ami somogyi, nagyon a lelkemhez nőtt, és ma is szívem mélyéig megmarad és vonz." Joggal állíthatjuk azt is, hogy az on kevés baloldali politikusok egyike volt a XX. századi Magyarországon, aki tudományos alapossággal és a parasztság valós érdeke iránti érzékenységgel foglalkozott a magyar agrárgazdaság és a társadalom kérdéseivel. Amikor a társadalmi körülmények erre le hetőséget teremtettek, akkor bizonyította is rátermettségét, és ha kellett, szembefordult saját pártja vezetőinek elhibázott agrárpolitikájával. Az 1930as, '40es években folytatott elméleti munka tette felkészültté arra a kiemelkedő politikai szerepre, a melyet betöltött az 1945ös földreform előkészítésében és mint földosztó miniszter, annak végrehajtásában. Hogy ezzel a munkájával milyen tekintélyt vívott ki magának, azt kellően igazolják annak a Vidovics Ferencnek az elismerő szavai, aki Somogy kisgazda párti főispánjaként a kommunisták politikai ellenfele volt. A helyi újság beszámolója szerint, az 1945ös nemzetgyűlési választási kampány során, amikor is október 27én, egy napon, természetesen nem együtt rendezte az utolsó választási gyűlését a két párt , a főispán a következőket mondotta a gyűlés szónokáról, Nagy Imréről: "Üzenetet küld a Kaposvár szülöttjének, aki előtt a Kisgazdapárt minden tagja mélyen emelheti meg kalapját, Nagy Imre földművelésügyi miniszter előtt. Mélységes hódolattal köszönti őt, mert az ő beszédéből mély, lelkiismeretes felelősségérzet szól." Politikai bölcsesség és mindeneken túl a magyar népnek és hazának féltése csendül ki szavaiból. Köszöni Nagy Imrének, hogy megmentette a magyar föld népe számára nagy bálványát. Visszaadta Na gyatádi becsületét, mert elismeréssel beszélt róla, amikor így nyilatkozott: Nagyatádi Szabó Istvánt szent, tiszta szándék vezette, de elbuktatták a Bethlenek és a többi hozzá hasonló politikusok. A földosztás utáni új politikai és agrárviszonyok között Na gy Imre alaposan foglalkozott a paraszti jövendő kérdéseivel, s amikor 194849ben a kizárólagos politikai hatalom birtokában Rákosiék kitűzték a magyar mezőgazdaság gyors és erőszakos kollektivizálását, akkor - éppen a korábban megszerzett elméleti felkés zültsége alapján - kritika alá vonta az általa elhibázottnak és a mezőgazdaság jövőjét tekintve károsnak tartott új politikai kurzust. Nézeteinek részletes bemutatására itt és most nincs lehetőség, de vállalva a néhány mondatos összegzés kockázatait, érdem es felvillantani azok legfontosabb vonásait. Az adott és általa is vallott szocialista alternatíva keretei között egy olyan paraszti jövendőt körvonalazott, amely a magántulajdonhoz ragaszkodó magyar parasztság számára vonzóvá tehette a szocializmust. Felf ogásában meghatározó szerepe volt annak, hogy az egyéni gazdaságok csak akkor léphetnek a gazdasági modernizáció és a társadalmi felemelkedés útjára, ha különféle értékesítő, géphasználati, fogyasztási, tehát egyszerű szövetkezetek egységes hálózata jön lé tre, amelyben a parasztság egyúttal
