Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz
4217 POKORNI ZOLTÁN , a Fidesz képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mint látják, igen rövid a tíz perc, ami ennek az igen fontos törvénynek a bevezetésére szolgál egyegy frakció számá ra. Feltehetően azért, mert más törvényt terjesztett elénk a kormány, mint ami valaha szándéka volt, mint amit tőle elvártunk, hiszen sokkal nagyobb elvárás követte vagy előzte meg a felsőoktatási törvény beterjesztését, mint ami végül is született. Igen m agasan áll a léc ugyanis. Mi ennek az oka? Részben az, hogy a felsőoktatás minősége, de részben mennyisége is kulcskérdés abból a szempontból, amit sokan európai integrációnak neveznek, de nevezhetjük egyszerűen vagy szókimondóbban gazdasági versenynek. A mindenkori magyar kormány egyik legfontosabb feladata, hogy a centrum és a periféria küzdelmében megfelelően pozicionálja Magyarországot és feladata az is, hogy felkészüljön a perifériák közötti küzdelemre is. Ebben a küzdelemben, ebben a gazdasági küzdele mben meghatározó a felsőoktatás helyzete, szerepe. Kulcskérdés a felsőoktatás az egyén felemelkedése szempontjából is. Jól látszik az, hogy az, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezik, sokkal nagyobb eséllyel indul el a munkahelyek megszerzéséért folytatot t küzdelemben. Jól látszik az, hogy ma azért a képzavart használjam, a polgárosodás királyi útja legfőbb, legszélesebb útja a felsőoktatáson keresztül vezet. Hiszen a vagyonhoz jutás, a privatizáció sajátosságai miatt úgy látszik, egy szűk nómenklatúra ver senyelőnyeit erősítette csak meg, és nem nyújtott arra alapot, hogy egy széles, európai értelemben vett középosztály jöjjön létre. Ennek ma egyedüli realitása a versenyképes tudás megszerzésén, a felsőoktatáson keresztül remélhető. Látható, hogy a '90es é vek második felének igazi kihívása a felsőoktatás iránti tömeges igény. A kérdés az, hogy ezt lehete a felsőoktatás tömegesítésével szolgálni, vagy éppen ellenkezőleg, azt kell, hogy mondjuk, hogy a tömeges igény kielégítése nem vezethet a hagyományosan m agas színvonalú felsőoktatás színvonalának rontásához. Csak oly módon lehet ennek a tömeges igénynek megfelelni, hogy a tudományegyetemeket megerősítjük és alapvetően a főiskolai kapacitást szélesítjük, illetve egy új képzési szintet posztszekunder, vagy f elsőfokú szakképzés szintjét hozzuk létre. Azt gondolom, hogy ez a jó válasz erre. Magas az elvárás, vagy magas a léc abban a tekintetben is, hogy a Hornkormány elmulasztotta, elodázta a felsőoktatás fejlesztéséről szóló törvény előterjesztését. Ehelyett, - mint tudjuk, tavaly egy országgyűlési határozatot, a felsőoktatás fejlesztéséről szóló - országgyűlési határozatot terjesztett ide elénk és azt el is fogadtuk. Ez a határozat szándékai szerint legalábbis pontosan leírja, mi a teendője a kormánynak, mi a teendője a parlamentnek a magyar felsőoktatás fejlesztése érdekében. Ennek a határozatnak az elénk terjesztett törvény sem formájában, sem szellemében nem felel meg. Hacsak egyetlenegy pontot vizsgálunk, a törvény vagy a határozat szerint, ezt a törvényt már április 30áig el kellett volna fogadni, nemhogy beterjeszteni. Most pedig, ha jól látom, június 4e van. De néhány tartalmi pontban is messze alulmarad a parlament által a kormánynak szabott feltételektől, színvonaltól, hiszen így szól a határozat: "A felsőoktatás nyitottá válása szociális helyzetük miatt hátrányban lévő fiatalok számára is lehetővé teszi a felsőfokú képzésben való részvételt." Ehelyett azt látjuk: nemhogy többen jelentkeztek volna, mintsem azt a demográfiai viszonyok, vagy az eddigi 45 év tapasztalata mutatta volna, hanem döbbenetes módon, meglepő módon ebben az évben, '96ban 9%kal csökkent a felsőoktatás iránti igény. Kevesebben futottak neki egyáltalán a próbálkozásnak, hogy bejussanak a felsőoktatási intézményekbe. Hogy szól a pa rlament által elfogadott határozat? A hallgatói juttatások és a tandíjkedvezmények igazságosan és célzottan elosztva támogatják a fiatalokat. Ehelyett a törvénytervezet módosítása konzerválja azt a valóban értelmetlen és rosszul bevezetett tandíjstruktúrát , ami tavaly, '95ben, az ismeretes diáktüntetések után végül is kialakult. Nem nyúl hozzá semmilyen módon, nemhogy a társadalmi mobilitást nem szolgálja, de semmilyen értelemben nem nyúl hozzá a tandíj kérdéséhez. Ma ugyanez a határozat így szól: "A felső oktatás kiegyenlített színvonalának alapfeltétele az
