Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR, az FKGP
4211 járok el helyesen, ha hű maradok eszményeimhez, azokhoz az elgondolásokhoz, melyeket szerény képességeim szerint a három évvel ezelőtti vitában is képviselni próbáltam. Mi hát a bajom az indítvánnyal? Csak a legalapvetőbbeknél maradva, súlyosan kifogásolom, hogy akárcsak 199 3ban, az előterjesztők most sem tudtak szabadulni az üres, a tartalmatlan jogászkodástól. (12.40) A benyújtott indítványt a mindenáron való újítás jellemzi, olyan stratégiai elemekkel, amelyek túl azon, hogy elfogadhatatlanok a hagyományos, az értékőrző gondolkodás számára, megvalósításuk esetén csak kárt okoznának, rosszabbá, áttekinthetetlenebbé tennék az amúgy sem rózsás helyzetet. Mindez persze korántsem csak az előterjesztők és a szövegírók hibája, hanem a rendszerváltó elit eredendő gyengesége is, a mely azon túl, hogy tagadta a Kádárféle gulyáskommunizmust, semmi komoly elképzelése sem volt a jövőt illetően, és csak miután ölébe hullott a hatalom, kezdett el kapkodni, hogy tenni is kellene valamit. Így lett aztán az általános ötlettelenség, felkészü letlenség és tehetetlenség fügefalevele az a téveszme, hogy úgyszólván maguktól rendeződnek és oldódnak meg a dolgok, ha úgymond “beindul” a piac, holott a piac is csak akkor oldja meg a problémákat, persze ott se mindet, ahol működik. Azt sem tudom magamb a fojtani, hogy groteszknek és mindenképpen komikusnak találom, hogy épp az a kormány nyújt be törvényjavaslatot a felsőoktatás és a közoktatás tárgyában, amelynek kormányzata alatt bekövetkezett a magyar oktatás tragikus, csaknem teljes lerobbanása, anyag i, szellemi és erkölcsi csődje. Épp akkor, amikor az egyetemek és főiskolák a lét és nemlét határán állnak, sorra zárják be az általános és középiskolákat, ellehetetlenülnek a falusi kisiskolák, százával és ezrével eresztik szélnek a pedagógusokat, illetve hoznak divatba olyan izzasztó normákat, amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy az egyetemek és főiskolák falai között igényes és magas szintű munka, valódi felsőoktatás folyjék. Menthetetlen és megengedhetetlen mulasztása a törvényjavaslatnak, ho gy anélkül ismerteti a felsőoktatás intézményeit, hogy szabatosan határozná meg, hogy mit, milyen intézményt kell egyetemnek és milyet főiskolának tekinteni. A jelzett fogalmakat ugyanis általában nem Isten helyezi elménkbe, és rendszerint nem is az anyate jjel szívjuk magunkba. Az egyetem fogalmának, ahogy azt már Klebelsberg is hangsúlyozta, két lényeges eleme van. Az egyik a négy történeti fakultás, tehát a teológiai, orvosi, jogi és a bölcsészet. Idézném Klebelsberget. "Ezt a négy tudománycsoportot tanít ja az egyetem. Ahol ez nincs meg, ott nem lehet egyetemről beszélni. A csonka egyetem nem egyetem." Eddig az idézet. A másik meghatározója az egyetem fogalmának, hogy az oktatás mellett feltétlenül kutatás, méghozzá magas szintű kutatás folyik. Ismét csak Klebelsberg szavait idézem: "Mert míg én el tudok képzelni egy egészen jó felsőfokú szakiskolát, ahol csekélyebb a kutatás, de jó az oktatás, addig semmi esetre sem ismerek el egyetemnek, ha százszor úgy nevezik is, egy olyan intézményt, ahol csak tanítana k, de nem kutatnak." - Vége az idézetnek. Igen, ez a tiszta beszéd. Ugyancsak Klebelsberg emlékeztet rá, hogy amikor Franciaországban Napóleon szétszedte a történeti egyetemeket és megszűnt az egyetemi élet, a francia tudományosság nagy hanyatlása következ ett be, és újra csak azután lendült fel, miután ismét egyetemmé egyesítették a szétszedett fakultásokat. Itt és most, tehát nálunk is, és a mi esetünkben is erről van szó. Választás előtt állunk. Vagy van emberi, erkölcsi és politikai bátorságunk kimondani és meghozni a döntést, hogy felújítjuk a sok évszázados, jól bevált intézményt, a történeti egyetemeket, vagy kétes értékű és bizonytalan kimenetelű kísérletekbe, kísérletezésbe kezdünk. Mert végtére is, hogy milyen egy ország oktatási rendszere, azon bel ül felsőoktatása, melyek az alapintézmények, az politikai, a konkrét esetben parlamenti döntés kérdése. A magam részéről fájlalom és mélységesen sajnálom, hogy a törvényelőkészítőkből hiányzott a merészség és a kezdeményező erő, és ahelyett, hogy megtetté k volna az elhatározó lépést, félúton álltak meg, a kompromisszum, a bizonytalan kísérletezgetés
