Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KRISTÓF ISTVÁN (MSZP):
4195 figyelmének előterébe. Hatályos alkotmányunk a kispénzügyek kérdésével igen szeré ny mértékben foglalkozik. A 19. § szerint az Országgyűlés hatáskörébe tartozik az államháztartás mérlegének megállapítása, az állami költségvetés és végrehajtásának jóváhagyása. A 32/C. § az Állami Számvevőszék, a 32/D. § a Magyar Nemzeti Bank alkotmányos jogállását rögzíti. A 44/A. § a helyi önkormányzatok gazdálkodásával és adómegállapítási jogával foglalkozik, a 70/D. § pedig deklarálja, hogy a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hoz zájárulni. Ha a hatályos alkotmánynak a közpénzügyekkel foglalkozó részeit mindenképpen tágítani, bővíteni akarnánk, akkor még néhány rendelkezései, így például a hatályos 10. §a lehetne még a közpénzügyek körébe sorolható. Összességében arra a következte tésre kell jutnunk, hogy a hatályos alkotmányról a legnagyobb jóindulattal, jóakarattal sem lehet azt állítani, hogy a közpénzügyek kérdését kellő részletességgel szabályozza. Erre is tekintettel, a szabályozási elvek egyik igen jelentős megoldása az, amel y szerint a közpénzügyeket az államról szóló IV. részben és ezen belül is önálló fejezetben helyezi el. A szabályozási elveket is áttekintve megállapíthatjuk, hogy a szemléletváltozás nemcsak új formai, szerkezeti megoldást jelez, hanem komoly tartalmi vál tozás is meghúzódik mögötte. A szabályozás körének meghatározásán az egyes fontos tárgykörök, törvényhozási tárgyként történő definiálásán túlmenően tételes részletszabályokat is tartalmaz, jogelveket is meghatároz, amelyek alapján a későbbiekben a pénzügy i alkotmányosság értékelhető lesz. Tisztelt Országgyűlés! Ilyen alapvető jogelvet fogalmaz meg a koncepció, amikor kimondja, hogy rögzíteni kell a közteherviselés elvét a normaszövegben. Nem új dolgot talált fel az alkotmányelőkészítő bizottság, hiszen a közös teherviselés kívánsága már a márciusi ifjak által 1848. március 15én elfogadott 12 pontban is szerepel, sorrend szerint a 6. pontként, s mint ahogy már utaltam rá, ez az elv a hatályos alkotmányban is bennfoglaltatik. Azt gondolhatnánk ezek után, ho gy a szabályozási elvek elfogadását követően a normaszövegezők könnyű helyzetben lesznek, hiszen egy régen hirdetett és a hatályos alkotmányban is szereplő jogelvre kell a megfelelő normaszöveget megalkotni. A helyzet azonban - sajnos - nem ilyen egyszerű megítélésem szerint. Az alkotmány ugyan deklarálja a közteherviselés elvét, ezt azonban megnyugtató módon napjainkig sem sikerült megvalósítani. Ismert képviselőtársaink előtt az a statisztikákkal is többszörösen alátámasztott tény, mely szerint a bérből é s fizetésből élők - és általában azok, akik folyamatosan és rendszeresen ellenőrizhető jövedelemmel, bevétellel rendelkeznek , a közterhekből aránytalanul nagy részt viselnek, míg az úgynevezett nem ellenőrizhető jövedelemmel rendelkezők egy része egyálta lán nem viseli vagy az arányosnál lényegesen kisebb mértékben viseli a közterheket. Ha elfogadjuk azt az elvet, mely szerint deklarativitással szemben az új alkotmány normativitását kívánjuk fokozni, megengedve természetesen azt, hogy az esetek egy részébe n deklarációkra is szükség van, igen nagy körültekintésre lesz szükség a végső normaszöveg elfogadásakor. Tisztelt Képviselőtársaim! A szabályozási elvekhez beérkezett észrevételek közül többen is felvetették a közteherviselésről összefüggésben azt, hogy m ondja ki az alkotmány, hogy annak vannak korlátjai is, nevezetesen bizonyos jövedelem határa alatt senki sem kötelezhető közterhek viselésére. A jövedelemhatárt illetően több javaslat is elhangzott. Volt, aki a minimálbért határozta volna meg, volt, aki az öregségi nyugdíj legkisebb összegét. Ezek a felvetések, véleményem szerint, igen alapos megfontolásra érdemesek. A kérdést úgy is fel lehet vetni, hogy a jövedelmi és a vagyoni viszonyok mely mértéke alapozza meg a közteherviselési kötelezettséget, igényt tarthate az állam akár a szociális jövedelmek rovására is a közteherviselésre, vagy az alkotmányban rögzíteni kell azt, hogy jövedelmi, vagyoni viszonyaik alapján az állampolgárok egy része nem lehet kötelezettje a közteherviselésnek. Azt persze az alkot mány stabilitása miatt nem érzem követhető megoldásnak, hogy annak szövegében valamilyen összegszerűség szerepeljen, de véleményem szerint, az arányos
