Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - Nagy Imre, mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor):
4178 nagyon jól tudta, hogy kikkel áll szemben, mert közülük való volt. Nagyon jól tudta, hogy csak egy papírt kellene aláírnia, hogy lemond a miniszterelnökségről, mert erre ment ki az egész játék, és akár akkor két év múlva már a Hazafias Népfront somogyi titkára is lehetett volna. Ehelyett inkább meghalt, mert tudta, hogy az ilyen kis engedmények egy életre és egy történelemre vetítetten hiteltelenné teszik mindaz t, amit egész életében ő hitt, és aminek a nevében cselekedett. Ezért én azt hiszem, hogy nagyon is helyén volt az, amit Sándorffy képviselőtársam itt előhozott, itt nagyon sok ártatlanul kivégzettnek az emléke áll, és még azon túlmenően azok, akik 1956ba n az életüket áldozták a forradalomnak és a nemzet szabadságának az oltárán. Ezt egyben lehet kezelni. Ez egy egységes egész. És ebben a tekintetben, azt hiszem, túl közel vagyunk ahhoz, hogy egyetlen személy kiemelésével megtörjük ezt a harmóniát. Nem vél etlen, hogy nem jött létre a konszenzus, és valóban én sem tudom másnak értékelni, mint a szocialista párt egy részének politikai akcióját, vagy éppenséggel neofita túlbuzgóságát, amellyel túl akarja tenni magát a valódi problémák megoldásán, ami '56 adóss ágaként a mai napig is a nyakunkon van. Hogyan lehet azt megtenni, hogy könnyű szívvel ez a parlament '56nak a mártír miniszterelnökéről néhány sorban megemlékezik egy olyan pártnak a javaslata alapján, amelynek kormányzása alatt pontosan még azok az erkö lcsi igazságtételek is leálltak, amelyeknek a kapcsán azok a tömeggyilkosok, akik sortüzeket rendeltek el Magyarország különböző városaiban, akik Nagy Imre és az ő gondolatai mellett itt tüntettek, ezek szabadon járnak, ahol még a régi elnyomó rendszernek, azoknak, akik '56 után a megtorlásokban részt vettek, azoknak még mindig hatalmasan magasabb a nyugdíja, mint azoknak az özvegyeknek, akiknek ottmaradtak Mosonmagyaróváron vagy Salgótarján utcakövein a hozzátartozói, fiai, férjei, gyerekei. Én azt hiszem, ez az a méltatlan helyzet, ami miatt nagyon szerencsétlen ennek a törvényjavaslatnak az áterőltetése. Való igaz az, hogy a történelemben van rá példa, hogy egy uralkodó testület, vagy egy vezetés belátja a maga hibáit, akkor való igaz az, hogy ennek bocsá natkéréssel kellett volna kezdődnie. Kövér Lászlónak teljesen igaza van, és másoknak is, akik arról beszéltek, a bűnbocsánat létezik. De a bűnbocsánat előtt valóban meg kell bánni a bűnöket. George Bernard Shaw egy csodálatos darabot írt Szent Johannáról. Ehhez a darabhoz hosszabb előszót írt majdnem, mint maga a darab. Egy komoly tanulmányt, és ennek egy mondata nagyon figyelemreméltó. Shaw azt írja, hogy a katolikus egyház óriási cselekedetet hajtott végre akkor, amikor egy protestáns szellemiséget emelt az egyház szentjeinek sorába. Én úgy gondolom, hogy Shaw nem teológiai értelemben gondolta ezt, hanem világosan olyan értelemben, hogy egy adott időszakban az a Jeanne d'Arc, aki a nemzeti függetlenségért és az idegen betolakodók ellen szólította fegyverbe a franciákat, protestált az ellen az egyházi vezetés ellen, amelyik kollaborált az idegenekkel. És valóban megtörtént a szentté avatása is. Csak egyet ajánlok tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, hogy a máglyán való megégettetése és rehabilitációja és sz entté avatása között majdnem pontosan 500 év telt el, nem az az inkvizíciós püspöki testület emelte, kanonizálta a szentek sorába, amelyik a máglyára küldte őt. Óriási különbség! (Taps a jobb oldalról.) Ezért én, nagyon röviden, azzal szeretném befejezni, hogy Nagy Imre emléke, olyan ember számára, mint jómagam is, aki '56ban ott voltam és személyesen ismertem Nagy Imrét, sokkal tisztább és szentebb annál, hogy most ezt a méltatlan vitát folytassuk. És nagy tisztelettel két dolgot kérek. Az egyik: az előte rjesztőktől, a másik pedig: megfontolásra, adott esetben a házbizottságtól. Az egyik javaslat, amit megfontolásra ajánlok, hogy az előterjesztők vonják vissza ezt az előterjesztésüket. A másik pedig, ha ez nem történik meg, ezt a javaslatot úgy napoljuk el határidő nélkül, hogy ez a méltatlan vita, amelyik '56 és Nagy Imre emlékét nem piedesztálra emeli, hanem lerángatja a napi politika sarába, ezt beláthatatlan ideig ne tárgyalja ez a parlament. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) :
