Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - Nagy Imre, mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ, a Fidesz
4173 időszakra szűkítve vizsgálni. A mártírium azonban olyan új dimenziót teremt számunkra, amelyben a morális ítélkezés - már amennyiben egyáltalán jogunk van erre - egyértelműen a főhajtás gesztusát írja elő számunkra. Másfelől azonban 1956 sem egyenlő Nagy Imrével. Számos irányzat jelentkezett újra, amelyek nyilvánvalóan megküzdöttek volna egymással e gy újabb szabad választáson. Ezen irányzatok mai utódainak nem kevesebb a joguk, hogy elődeik, Mindszenty József, Kovács Béla vagy Kéthly Anna nagyságát ehhez hasonló törvényekben örökítsék meg. Tisztelt Ház! Fel kell tennünk a kérdést: mi a törvényjavasla t valódi célja? A törvényjavaslat ugyanis - a látszattal ellentétben - nem a kommunistából nemzeti politikussá lett Nagy Imréről szól. A törvényjavaslat a mai MSZPről, a Kádár feltétlen kiszolgálóiból a reformkommunizmusig, majd tovább, a szociáldemokráci áig eljutott vezetőiről, tagjairól szól. A törvényjavaslat kísérlet az MSZP történelmi legitimációjának megalapozására: ha már az elődpárti múlttól az MSZP nem tud - de nem is akar - megszabadulni, akkor megpróbálja Nagy Imre nevét felhasználni arra, hogy egyszer és mindenkorra kikerülhesse az '56tal való szembenézést, hogy burkoltan rehabilitálja az MSZP jogelődeinek 1945 és 1989 közötti tevékenységét. (Taps a jobb oldali padsorokból.) A törvényjavaslat valódi célja: újra a magyar progresszió főáramába ha zudni a magyar kommunizmust, annak egy áramlatát, illetve személy szerint mindazokat, akik az akasztókötelet fonogató Központi Bizottság tagjaiként, karhatalmistákként, szellemi verőlegényekként, kultúrcenzorokként, a IIIas Főcsoportfőnökség hivatásos áll ományú tagjaiként vagy csak függetlenített párttitkárokként, apparátcsikokként mindent megtettek a forradalom leveréséért, emlékének meghamisításáért, párton belüli vagy azon kívüli ellenfeleik politikából - de ha kellett , akár az életből való kiiktatásá ért, a történelem meghamisításáért, a magyar történelmi közgondolkodás megmételyezéséért, a demokratikus nemzettudat kiirtásáért. (Taps a jobb oldali padsorokból.) Tisztelt Ház! Bibó István az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című tanulm ányában mondja a következőket: "..a politikában hazudni nem lehet. Pontosabban: lehet ittott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat, politikai programot felépíteni." A ma kormányzó, az ortodox kommunisták és a reformkommuni sták utódainak kiegyezéséből született MSZPSZDSZkoalíció filozófiává emelkedett alapvető hazugsága, hogy ennek a koalíciónak nincs alternatívája, s hogy ez a koalíció az európai felzárkózás, a modernizáció egyedüli záloga lenne. S hogy ez valóban így is legyen, először a múltat kell átfesteni. Ki kell sajátítani, demokratikus szocialista forradalommá kell átfesteni 1956ot - ahogy tette ezt Szekeres Imre egy 1991es interjújában. Tisztelt Ház! A múlt meghamisításának eszközként használt bűvszava a megbéké lés. Egyetértek Halda Aliz képviselőtársammal: erre a megbékélésre - a maguk nevében - mindazoknak joguk van, akiket sérelem ért. Nekünk, '56 után születetteknek azonban sem okunk, sem jogunk nincs, hogy megbocsássunk azoknak, akik a magyar történelem egyi k legaljasabb gyilkosságsorozatát végrehajtották vagy cinkosan leplezték. Számunkra ez a vita nem sérelmekről szól, hanem saját múltunkhoz való jogunkról. Tisztelt Ház! A T/2444. számon benyújtott törvényjavaslat - a beterjesztők egy részének szándékától f üggetlenül - a bűntudatból fakadó túlkompenzálás, a múlttal való becsületes szembenézést kikerülni akaró legitimációkeresés szándéka, s a mindezeket kísérő cinizmus, hatalmi pökhendiség terméke. Sajnálatos, s egyben szégyenletes, hogy a fent jelzett célok elérésére az MSZP egyes képviselői maguk mellé rántanák le Nagy Imre nevét. Arról, amit itt egyes MSZPs képviselők Nagy Imre születésének 100. évfordulója ürügyén művelnek, egy vers jut az eszembe: "Hol zsarnokság van, / ott
