Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 4 (184. szám) - Nagy Imre, mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ, a Fidesz
4169 Tisztelt Ház! A Fidesz is, mint minden demokratikus magyar politikai erő, meghajtja a fejét 1956 minden, a hazáért és a szabadságért az idegen megszállókkal, a diktatúrát és a hazaárulást képviselő kiszolgálóikkal szemben harcoló mártírja e lőtt. Meghajtja fejét Nagy Imre miniszterelnök előtt is, aki haláláig hű maradt az 1956os forradalom eszméihez. Bátor és öntudatos magatartása, melyet bírái előtt tanúsított, örökre helyet biztosít számára mindannyiunk szívében. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlenül kapott Nagy Imre és 1956 oly nagy jelentőséget a rendszerváltozás folyamatában. Hiszen a Kádárrendszer az 1956os forradalom és szabadságharc leverésével született, történelmi legitimációját megszüntethetetlenül beárnyékolta a tömeggyilkos ságokat elkövető hazaárulás iszonyatos bűne. Hogy az ebből eredő bűntudatot a rendszer és annak képviselői feloldják, kitalálták az önmaga ellen fölkelt, megtévesztett nép és az őket megtévesztő külföldi reakciósok által mozgatott ellenforradalmárok meséjé t, s ennek tagadását a legsúlyosabb gondolatbűnként kezelték szinte a legvégső pillanatig. Valóban volt 1956ban ellenforradalom. Az, ami november 4én kezdődött. (Közbeszólás az ellenzék padsoraiban: Így van!) A kommunisták, hogy a terrort, a diktatúra re staurálását és a nemzet elárulását az alávetettekkel megpróbálják elfogadtatni, újra elővették az 1945ben kitalált mesét és varázsigét: "Vagy mi, vagy a fasizmus!" Kissé enyhébb formában: "Vagy mi, vagy a Horthyrendszer!" Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ön ök között vannak, akiknek úgy rémlik, mintha e varázsigét 1990 után is mormolták volna imamalomszerűen egyesek, ne bizonytalanodjanak el - az önök érzékelése kitűnően működik. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) Ha ezen eltűnődnek, akkor annak megértés éhez is közelebb jutnak, hogy kiknek és miért van szükségük mindenáron e törvény kierőszakolására. Tisztelt Ház! Az előbbiek fényében érthető meg igazán, miért tartotta meg első aktusaként a szabadon választott demokratikus parlament az 1956os októberi fo rradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról szóló 1990. évi XXVIII. törvényt. Világos kifejezése volt ez azon felismerésnek, hogy a demokráciához nemcsak a politikai hatalmat, de múltunkat, a történelmet is vissza kell vennünk azoktól, a kik csupán bitorolják azt. Ha a Kádárrendszer legitimációja 1956. november 4ében sűrűsödik össze, akkor az azt felváltó demokratikus berendezkedés csakis 1956. október 23ában lelheti meg történelmi kiindulási pontját. Október 23a és november 4e hagyom ánya azonban, szögezzük le egyszer és mindenkorra, kibékíthetetlen ellentmondásban áll egymással. Nem lehet egyszerre Grósz Károlyt és Nagy Imrét méltatni, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) Múltunk, a történelem valóban nag yon bonyolult, de nem ennyire, tisztelt képviselőtársaim. (Nevetés az ellenzéki pártok padsoraiban.) Az 1990. évi XXVIII. számú törvényt az itt elmondottakra tekintettel a Fidesz támogatta, noha nem értett és ma sem ért egyet azzal, hogy történelmi személy ek érdemeit törvénybe iktassuk. Szeretnénk, ha végre már olyan demokráciában élhetnénk, amelyben a történészek és a történelmi emlékezet döntené el, hogy kit milyen hely illet a magyar történelem alakjai között. És ha a történelmi és politikai viták összek everedését nem is lehet mindig elkerülni, és ha vannak is korábbi példák a hasonló tárgyú törvényalkotásokra, mi nem szeretnénk a törvénykönyveket a történelemkönyvek funkciójával összekeverni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az 1990ben elfogadott törvény egy úttal demokratikus szokásjogot is teremtett, erre utaltam az előbbi ügyrendi vitában. Ezzel a gyakorlattal, ezzel a békét biztosító hagyománnyal szakított most a Magyar Szocialista Párt, szándékosan provokálva egy olyan vitát, amelyről tudván tudja, hogy n em érhet megegyezéssel véget. Feledve ezzel azt, hogy ő maga - okkal, ok nélkül - mennyit kárhoztatta az előző ciklusban a törvényhozásban sehova sem vezető történelmi és ideológiai vitákat. E gesztus - bár egyáltalán nem lep meg bennünket, hiszen nem az e lső - durva gesztus. Szekeres Imre, e törvényjavaslat kiötlője jó agitprop titkárhoz méltó buzgalommal próbálja feléleszteni a régi szép idők azon gyakorlatát, amikor is az MSZP előd- és testvérpártjai
