Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
4125 hatása azonban mindenképpen végre nyugvópontra kell hozza azokat az áldatlan vitákat, melyek több mint fél évtizede tartják permanen s nyugtalanságban a közoktatást, és ezzel tervezhetetlenné tették az ott folyó szakmai munkát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Takács Imre képviselő ú rnak, Magyar Szocialista Párt, akit Várnai László képviselő úr követ. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönet a kitartásért, azért, hogy még 1/2 9kor itt vannak. Egyrészt azt szeretném mondani, hogy az előttem levők már sok o lyan gondolatot elmondtak, amelyekről én is szerettem volna szólni más aspektusból, de majd a részletes vitánál erre lesz lehetőség. Másrészt pedig közgazdász tanárként a gazdaság és az oktatás, a közoktatási törvény kapcsolatáról szeretnék szólni. Németh László egyik írásában megjegyzi, hogy vane szebb annál, mint abban a sok véleményben, benyomásban, névben, számban, amit a természet és civilizáció elménkre szórt, tudással, a tudás kigyújtotta gondolkodással szép rendet teremteni. A közoktatás, az oktatá s legfontosabb feladata ez a szép rendteremtés, és ha a közoktatási törvény vagy ez a törvényjavaslat ehhez hozzájárul, akkor mi, országgyűlési képviselők, a parlament megtette a maga dolgát. Még egyszer mondom, hogy én csak az oktatás és a gazdaság kapcso latáról szeretnék szólni az idő előrehaladta miatt. Az oktatás nemcsak az ember kiteljesedésének fontos eszköze, hanem az embert szolgáló gazdasági növekedés forrása is. Korszerű oktatás azonban elegendő finanszírozási források nélkül elképzelhetetlen. Jel enlegi gazdasági fejlettségünk nem teszi lehetővé azt, hogy dúskáljunk a pénzeszközökben, azonban a megalapozott gazdasági növekedésnek - hosszú távon - csakis az oktatás lehet a forrása, és a pénzeszközökkel való ellátásnál ezt feltétlen figyelembe kell v enni. Az USAban figyelemre méltó eredményt ért el Edward Davison, aki 194881 közötti időszakban tanulmányozta az USA gazdasági növekedésének forrásait. Ekkor az USAban a GDP átlagosan 3,2%kal nőtt évente, a tőke, munka- és földráfordítások növekedése csak 1,1%kal, ugyanakkor az oktatás és a tudás gyarapodása 2,1%kal járult hozzá a GDP növekedéséhez. Az UNESCO és más szervezetek felmérései is hasonló arányokat igazolnak. Japánban még nagyobb volt az oktatás, a képzettség hozzájárulása a bruttó hazai t ermék gyarapodásához. A '80as évektől kezdve figyelemmel kísérem a Nobeldíjas közgazdászok írásait, akik bármiről is szólnak, végső soron forrásként az oktatáshoz nyúlnak vissza, és azt bizonyítják, hogy a gazdasági növekedés legfontosabb forrása az okta tás. Schultz, Samuelson, Solow és a többi Nobeldíjas az emberi tényezőt, a fejlett oktatási rendszert tartják a növekedés kulcskérdésének, hiszen a technológiai innováció elképzelhetetlen az általános és a szakműveltség fokozása nélkül. A közoktatási törv énytervezet igen nagy súlyt helyez az általános műveltség növelésére, mert meghatározza, idézem: "hogy az iskolai oktatás általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasza az 1. évfolyamon kezdődik és a 12., az e törvényben meghatározott feltételek eset én a 13. évfolyam végéig tart." Az általános műveltség növelésével nemcsak a Németh Lászlói kérdésre adunk pozitív választ, hanem a gyors piaci változások miatt szükségszerűen bekövetkező szakmaváltást is megkönnyítjük a dolgozók számára, hiszen a nagyobb általános műveltséggel rendelkezők könnyebben el tudják sajátítani az új szakmát. Ha valaki több szaktudással rendelkezik, annak az élete is teljesebbé válik, az életpályaválasztási lehetőségek miatt is. A jövőben a nemzetközi versenyképesség legfontosab b tényezője a hozzáadott szellemi érték nagysága. Szabó Katalin, egyetemi tanár ezzel kapcsolatban megjegyzi, idézem: "A legfejlettebb országokban az áru tetemes és egyre növekvő része ma már nem tárgy a szó eredeti értelmében, hanem testetlen és az adásvé telt megelőzően sokszor elő sem állítható szolgáltatás, információ, ismereteket közvetítő elektronikus jel." Mindez megköveteli a közoktatás fejlesztését, a valóság
