Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. BENKŐ ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HORN GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP):
4122 közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. számú törvény módosításának szükségességét, úgy gond olom, hogy ma már felesleges vitatni. Számos pontja ugyanis nem volt kellően végiggondolt, és emiatt kaotikus helyzetet eredményezett, az elmúlt években például az iskolaszerkezet kérdésében, amikor is, számomra, a mai napig értelmezhetetlen módon definiál ta az általános iskolát mint iskolatípust, mondván, hogy az általános iskola tíz vagy annál kevesebb évfolyamú. Ez elindította az elitizálódást a tanköteles koron belül, mélyítve a különbséget a gyerek és gyerek között, pénzügyi kényszerrel hozott létre, f eltételekkel nem minden esetben bíró, középfokú intézményeket. A jelenleg hatályos oktatási törvénynek más passzusai ugyan szakmailag kitűnő előírásokat tartalmaztak, de pénzügyi fedezetükről sem az állami költségvetés, sem az intézményfenntartók nem tudta k vagy nem akartak gondoskodni. Ilyenek voltak például a különböző szakmai iskolai végzettségbeli követelmények, például, hogy gyógypedagógiai intézményben csak gyógypedagógus dolgozhasson. Más előírásai egyszerűen hiányoztak ennek a törvénynek, jóllehet a gyermekek helyzete fokozatosan romlott. Nem volt, nem tudni, miért, szóba sem került sem hátrányos helyzetű tanulókra vonatkozó normatíva, sem a napközik fenntartásának segítését szolgáló kiegészítő normatíva. A kistelepülések a megmondhatói, hogy ennek m ilyen következményei lettek. A napközis normatíva hiányára hivatkozva mindenütt először a szociális feladatot is ellátó napköziket faragták meg. És ma már az sem biztos, hogy a pedagógusok központi bérfinanszírozását komolyan gondolták volna az 1993as tör vény megalkotói, különben miért halasztották volna évekkel későbbre, a törvény bevezetését követően, ugyanúgy, ahogyan ezt a közalkalmazotti törvény bértáblájával is tették. Mint ahogy arra is nehéz lenne ma már magyarázatot adni, miért nem növekedett a kö zoktatási normatíva három olyan évben egymás után, amikor az infláció legalább 50 százalékos volt. (20.10) Nem helytálló és nem tényszerű tehát azt mondani, hogy a közoktatási törvényt nem kellett volna módosítani. A helyzet olyan mértékben romlott, hogy m áris késésben vagyunk, valamennyiünknek tehát az érdeke a módosítás, mégpedig a nyári szünet előtt és minél előbb. A másik általános megjegyzésem még mindig az előzményekhez, hogy természetesen a módosításhoz világosan megrajzolt stratégiára lett volna szü kség oly módon, hogy a változtatás irányairól, a közoktatás fejlesztéséről kellett volna előbb parlamenti vitát lefolytatni, és csak ezután a törvény szövegét ezen stratégiai elvek alapján és mentén módosítani. Miről kellett volna megegyezni ezekben az ala pkérdésekben? Hát először is - amiről az előbb szó volt - az iskolaszerkezet kérdéséről. Nem itt, most, a törvény szövege kapcsán ezt kibogarászni. Ezt a vitát nem lehet megspórolni, és a mai nap is erre mutat, hiszen a NAT alapelvei sem kerültek a parlame nt elé. Így az 1998. évi bevezetés, jóllehet a tervezet deklarálja a 8+4es iskolaszerkezetet, ismét fel fogja melegíteni ezt az iskolaszerkezetproblémát. A másik, amiről véleményem szerint elvi vitát kellett volna folytatni, hogy továbbra sem jutott nyug vópontra az ellenőrzésirányítás problémája. Nemcsak azért kellett volna - itt, a parlamentben - elviekben erről megegyezni, mert egy fényévi távolságra van egymástól a tanterületi oktatási központok szerepe, funkciója és a jelenlegi koncepció, hanem azért is, mert az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik előfeltételét jelentő, Magyarország számára eljuttatott kérdőív pontos kitöltéséhez válaszolni kellene ezekre a kérdésekre. A kérdőívcsomag a 148. oldalon a 8., 9. és 10. pontban olyan kérdéseket vet fel, mint például hogyan zajlik az oktatási statisztikai adatok gyűjtése, és melyek azok a feldolgozást szolgáló eszközök, amelyek ezt segítik. Vagy, milyen kritériumok alapján döntenek az oktatási infrastruktúra fejlesztését illetően, és ennek során hogyan ve szi figyelembe a magyar kormány az olyan változókat, mint például a népsűrűség vagy a földrajzi jellemző. Vagy, kik hozzák azokat a döntéseket és milyen eljárásban történik a döntéshozatal az oktatást szolgáló berendezések és felszerelések beszerzésekor. I lyen és ehhez hasonló kérdésekre csak egy nagyon jól működő, pontosan működő oktatásirányítás és tökéletes információs rendszer tud válaszolni.
