Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - TÓTH ANDRÁS (MSZP) - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF):
4112 középiskolai oktatás elmozdul a szakiskolai képzés felé, és csökken az értelmiségi létre felkészítés szerepe. Másodszor: a kétszintű érettsé gi vizsga az esélytelenség forrása - mint állítottam - mert a magasabb szintű érettségi vizsgára készülés előreláthatólag olyan anyagi feltételeket támaszt a tanulókkal, illetve a tanulók szüleivel szemben, amelyeket nem mindenki tud ebben az országban tel jesíteni. Az természetesen nincs benne a törvénymódosítási tervezetben, hogy aki minden tárgyból alacsonyabb szinten érettségizik, annak heti 18 órát ad az iskola, míg aki magasabb szinten választja a tárgyakat, akkor 3032 órát. Ezt olvashatjuk ugyanis az előkészítő anyagokban. Előre lehet látni, hogy majd a polgármester behívatja az iskola igazgatóját és a gazdasági helyzetre hivatkozva közli, hogy például a heti 18 órát állni fogja, a többit meg beszélje meg az igazgató a szülőkkel. Mert mindazokat az ér veket, amelyek a felsőoktatási tandíj mellett felhozattak az elmúlt időszakban, elmondhatók a középiskola utolsó két évével és a magasabb szintű érettségivel kapcsolatban is. A magasabb szintű oktatás feltételeit az iskolák túlnyomó többsége várhatóan nem fogja teljesíteni, mert képtelen lesz rá. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy senki nem mérte még fel, hogy az oktatási rendszer ilyen átalakítása milyen tartalmi, gazdasági, szervezési következményekkel jár majd, és milyen hatással lesz a tanári pályákra, tanári egzisztenciákra. Harmadszor: az értékelési központ kizárólagos befolyása alá kerül a tananyag. Ez az intézet dönti majd el, hogy milyenek lesznek az érettségi követelmények, és évről évre mit tartalmazzanak a tételek. A nemzeti alaptanterv 16 éves korig egységesen szabályozza a tananyagot, hogy mi történik az utolsó két évben, azt az érettségi szabályzat, az érettségi követelmények rendszere szabja meg. Az iskola - mint tudjuk - világnézetileg semleges, vagy az lesz, de miként óvhatjuk meg gyermekei nket attól, hogy egyes témákból a kívánatosnál több legyen az érettségi követelmények között, másból kevesebb a központ éppen aktuális ízlése szerint. A törvény előkészítői is tudják azt, amit minden tanár és diák, mihelyt kiadnak egy tesztkönyvet, amely a lehetséges vizsgakérdéseket tartalmazza, attól kezdve az iskolákban ezek gyakorlása folyik, és könnyen megfeledkeznek a gimnázium általános céljáról, például az értelem fejlesztéséről. Negyedszer: fejlődéstanilag megengedhetetlen 16 éves fiataloktól elvár ni, hogy kialakult elképzelésük legyen a jövőjükkel kapcsolatban. A diákot olyan pillanatban kényszeríti ez a döntésre, amikor erre lélektanilag nem alkalmas és várhatóan a könnyebb utat, a kevesebb tanulást fogja választani. Ha a fiatalokra bízzuk azt, ho gy mely tárgyakat választanak az érettségi vizsgára, és előre eldönthetik, hogy magasabb vagy alacsonyabb szinten fognak vizsgázni, akkor biztosan megjósolható a tanulási fegyelem romlása. Tehát nemcsak az a kérdés, hogy mely tárgyakat lehet vagy kell vála sztani, hanem az is, hogy a legrosszabb pillanatban megengedik a diáknak, hogy megválassza e tárgyak tanulásának a mértékét. Ötödször: a kétszintű érettségi szervezése teljesen szétzilálja a középiskolai osztályokat. A 1718 éves diák ezen elképzelés szeri nt nem osztályban, hanem egyéni tanrend szerint tanulhat. Lehetetlenné válik a nevelés, nem alakulnak ki a kívánatos közösségi normák, mint a szolidaritás, egymás segítése, a közösség. Ha a 17 éves, 18 éves diák csak az érettségi tárgyakat tanulja egy emel t szinten, akkor nem fogja a korának megfelelő szinten tanulni például a művészeteket, zenét, testnevelést vagy egyéb tudományágakat. Ez a veszély egyébként ma is megvan, tudom jól, de nem olyan nagymértékű, mint amilyen egy ilyen változásnál lehetne. Ugya nakkor teljesíthetetlen feladat elé állítja az iskolát is, lehetetlen megszervezni az oktatást, nem lehet annyi órarendet megszervezni, ahány variáció van, illetve lehet a tantárgyválasztásnál. Egyetlen esetben lehet, ha az iskola egységesen az alacsonyabb szintet választja és mellé esetleg ad egy jelentéktelen szakmát. Összefoglalva: a törvény az iskolaszerkezet, tantervi szabályozás és az érettségi vizsga tekintetében a lehető legrosszabb változatot erőlteti - és tegyük hozzá , például a kétszintű éretts égi kérdésében komoly egyeztetés nem történt. Arról nem is beszélek, hogy komolyan nem kérték ki a parlamenti ellenzéki pártok véleményét, de a szakmai szervezeteket is sokszor álvitákkal
