Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. június 3 (183. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Nagy Imre mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SÁNDORFFY OTTÓ, az FKGP
4071 Különösen nehéz ilyen lelkiállapotot kimunk álni, ha azt a halálos ítéletet végre is hajtották, mint Nagy Imre és mások esetében történt. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Sándorffy Ottó úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja vezérszónokának, akit Vitányi Iván képviselő úr k övet. SÁNDORFFY OTTÓ , az FKGP képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelettel köszöntöm Nagy Erzsébetet a díszpáholyban. (Általános taps.) Nagy Imrére, az 1956os forradalom és szabadságharc mártírhalált halt miniszterelnök ére és mártírtársaira emlékezünk. A magyarnál szerencsésebb történetű nemzetek a győztes és eredményes államépítő férfiak emlékét szokták megörökíteni. A mi sorsunk hosszú évszázadok óta az, hogy nemzetünk nagyjai, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos haláluk utá n hosszú évtizedekkel kerülhettek az őket megillető méltó helyükre. Nagy Imre miniszterelnök úr legendás októberi napokban vált, a szabadságharcos mártírtársaival együtt, a nemzet nagy fiaivá. Első miniszterelnöksége idején, 1953 nyarán a meghirdetett júni usi kormányprogramban nem kis bátorsággal szembeszállt Rákosi Mátyással és társaival, a törvénytelenségek megszüntetéséért. (16.20) Sajnos, másfél év után, az akkori bitangok félreállították, és tovább sanyargatták a népet. (Enyhe zúgás.) Az emberek felláz adtak. 1956. október 23án elemi erővel tört ki a tüntetés, amiből néhány órán belül forradalom lett. A tüntetők a Parlament elé vonultak, s követelték Nagy Imrét. "Nagy Imrét a miniszterelnöki székbe!" - skandálta a tömeg. Azt hiszem, hogy Rákos mezeje ót a Magyarországon közfelkiáltásra vezért még nem választottak. Nagy Imre miniszter úr valószínűleg tisztában volt további sorsával. Hiszen okos, elkötelezett ember volt. Ismerte elvtársait, és tudta, hogy sosem bocsátják meg, hogy magyar mert és magyar akar t maradni. Miniszterelnöke és szimbóluma lett a magyar szabadságharcnak. Mert mit akartunk tulajdonképpen? Mi volt a mi nagy bűnünk? Semmi esetre sem akartunk egy feudális restaurációt. Sem kapitalizmust nem akartunk. Mi egy független, szabad, demokratikus Magyarországot akartunk abban a történelmi helyzetben. Nem valószínű, hogy a miniszterelnök úr, aki küzdött a személyi kultusz és annak minden megnyilvánulása ellen, valaha is el akart volna különülni mártírtársaitól. (Taps a Független Kisgazdapárt soraib an.) Ugyanazt az igazságtalanságot szenvedték el értünk mindnyájan. Ezért úgy méltó és igazságos, hogy neveiket együtt olvassam fel a tisztelt Ház előtt. A 301esben nyugvó kommunista diktatúra és az 1956os forradalmat követő megtorlás kivégzett áldozatai nak névsora: Adamsky Géza (A képviselők felállnak.) Alapi László Andi József Angyal Nagy István Angyal Józsefné Aradi István Aranyos László Ábrahám József Ács Lajos Ádám József Babér István Babolcsai István Baidik Sándor Bakonyi Mihály