Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 19 (147. szám) - A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP):
399 Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Negyedórás szünetet rendelek el. Ezzel a témával folytatjuk a tanácskozásunkat. (Szünet: 16.5717.13 Elnök: G. Nagyné dr. Maczó Ágnes Jegyzők: dr. Kávássy Sándor és Nahimi Péter) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáró l szóló törvényjavaslat általános vitájával. Szólásra következik Bernáth Varga Balázs úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót. DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A most napirenden lé vő törvényjavaslat úgy hiszem, hogy valamennyi magyar állampolgárt érinti, tehát szükségszerű a megtárgyalása és nyilvánvalóan végkifejletként ennek elfogadása is. Szükséges ez a törvény azért is, mert törvényelőterjesztő maga is leírta az indokolásában o kként, hogy az Alkotmánybíróság 1991. évi határozatában fejtette ki az erre vonatkozó álláspontját, mely szerint az egységes személyi számot alkotmányellenesnek tartja. Most a kormány egy olyan javaslatot terjesztett az Országgyűlés elé, amely az Alkotmány bíróság legutóbbi határozatában rögzítettek figyelembevételével három szakazonosító jel használatával osztott rendszerek kialakítására irányul. A javaslat előreláthatóan megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyeket a tisztelt Ház az elmúlt év végén elfogado tt határozatában is meghatározott. Ehhez kapcsolódik a mai törvényjavaslat, amely - törvényerőre emelkedése után - egy új rendszer szerinti működést hoz létre. Szükséges kezdeményezni az alkotmánybírósági előzetes normakontrollt. Az Alkotmánybíróság előzet es véleményének megismerését azért tartom szükségesnek, mert a rendszerek kiépítésének, bevezetésének mintegy kétmilliárd forintba kerülő átalakítását csak akkor célszerű megkezdeni, ha biztonsággal tudjuk, hogy a javasolt megoldást az Alkotmánybíróság már nem fogja elvetni. A törvényjavaslattal kapcsolatos alapvető kérdés az, hogy megfelelő garanciákat tartalmaze az adatvédelmi követelmények biztosítására. Megítélésem szerint a törvény azon rendelkezései, melyek kizárják, hogy a három különböző azonosító jelen nyilvántartott adatállományok összekapcsolhatók legyenek, illetőleg biztosítja azt, hogy a népességnyilvántartás, az adat szolgáltatása csak egyirányú legyen, vagyis a személyi adat- és lakcímnyilvántartás szervei ne ismerhessék meg azoknak a nyilván tartásoknak az adattartalmát, amelyek részére adatot szolgáltatnak, kellő adatvédelmi biztosítékot is tartalmaznak. Szükségesnek tartom elmondani, hogy e törvény részleteiben a három szakazonosító jel képzésének a szabályait, az állampolgárokkal történő me gismertetése módját, valamint a használatára feljogosított szerveket szabályozza. Azt azonban, hogy az egyes szaknyilvántartások - például adó- vagy egészségbiztosítási nyilvántartások - azonosítóinak a segítségével a személyazonosító adatokon kívül milyen adatokat kezelhetnek, valamint azt, hogy a különböző ágazati azonosítókat használó szervek egymásnak hogyan adhatnak át adatokat, e törvény nem szabályozza. Ezért annak érdekében, hogy az adatvédelmi szabályozás teljes körű és ezzel a rendszer zárt legyen , az egyes nyilvántartásokat szabályozó törvényeket is még ez évben módosítani kell az országgyűlési határozatban foglaltaknak megfelelően. A törvényjavaslat ugyanakkor a korábbiaknál részletesebben és egyértelműen szabályozza, hogy a személyi adat- és lak címnyilvántartás mely szerveknek és milyen célból köteles adatokat szolgáltatni. Ezért számos helyen a kormány javaslatot tesz a polgárok személyi adatainak és
