Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP):
3912 keresztül vérrel írta a tört énelmi alkotmány lapjait tulajdonképpen a nép, a nemzet az örökös vitába a király és a nép, illetve a nemzet. Ilyen formán folyt le és folyik normális keretek között ez a csodálatos történeti alkotmány, amiről én beszélek. Európában ritka, egyedül Angliába n van hasonló alkotmány, és én azt hiszem, hogy ezt meg kellett volna, mint sajátos magyar jellegű és jelentőségű alkotmányt annyiban becsülnünk, hogy erre alapoztuk volna a következő, új alkotmányunkat, a kartális alkotmányt. Szabad legyen arra felhívni a tisztelt hallgatók figyelmét, hogy a kartális alkotmány, az mindig rossz volt. Az én egyik professzorom azt mondta róla, hogy ezek a sánta alkotmányok. Sánta, mert mindig valami hiba volt velük, olyan értelemben, hogy valahogy, vagy a szuverenitással, vag y a diktatúrával, vagy egyéb jelzővel függött össze, és ezért van averziónk ezzel a kartális alkotmánnyal, annál is inkább, mert ezek általában gyorsan jönnek létre, meggondolatlanul és megalapozatlanul. Van amely két nap alatt létrejött, van amely két hón ap alatt jött létre. Gondoljunk bele, hogy néhány évtizedet tesz ki a kartális alkotmányoknak a léte Magyarországon, a Magyarország történetében, ugyanakkor a magyar alkotmány, a történeti alkotmány többszáz éven keresztül halmozódott fel a jogszabályok ös szességében, sarkalatos elveiből adódóan. Ezek a sánta alkotmányok, nem tudom, mennyiben oldják meg a mi problémánkat, meg kell mondanom, hogy itt is egy olyan gondolatom merült fel, hogy végső soron ez az alkotmány elkészítése sem helyes eljárásjogi szemp ontból, ugyanis ez a parlament törvényhozó parlament és nem alkotmányozó nemzetgyűlés. (14.10) E között lényeges különbség van, az alkotmányozó nemzetgyűlés volna hivatva létrehozni az új alkotmányt, amely nem tárgyalna egyéb törvényeket, csak kifejezette n az alkotmánnyal foglalkozna, és mindaddig az alkotmányozó nemzetgyűlés volna - úgymond - gazdája az alkotmánynak, ameddig az összeállt és fennáll. Ez azért is szükséges volna, mert sohasem volt még arra példa, hogy a törvényhozó testület, egy más hatalmi ág, az alkossa meg az alkotmányt, és hogy fogják vagy ki fogja ezt helyben hagyni, illetve jóváhagyni, mi az a népszavazás, amely tulajdonképpen hatályossá fogadja majd el ezt az új alkotmányt. E tekintetben szabad legyen arra utalnom, hogy ha megvolna en nek a parlamentnek a második kamarája, akkor lehetne ilyen formán, ilyen eljárási jog alapján folytatni ezt a vitát, illetve ezt az alkotmányt. Ez jelen pillanatban nincs meg, tehát ha ez létrejönne előbb, és jó magyar módra itt is fordítottan ültünk a lór a, ugyanis előbb kellett volna tulajdonképpen létrehozni ezt az intézményrendszert, és azután, amikor az intézményrendszer kialakul, akkor kellett volna az alkotmányozást elkezdeni. Tehát hiányzik egy lépcsőfok az intézményrendszerben is. Ha itt a kétkamar ás parlament vitatkozhatna, és azzal lehetne jóváhagyatni, akkor már teljes egészében normális keretek között jöhetne létre az alkotmányozás. Én a magam részéről nem tudok egyetérteni azzal a szemlélettel, hogy itt egykamarás országgyűlésnek, parlamentnek van helye, ugyanis az egykamarás parlament terméke az, amit produkálunk. Ha megnézzük a kétkamarás időszakot, abban az időszakban azt lehet mondani, ilyen nagyságú jogszabálygyűjtemény jelent meg egyegy évben, most megjelenik ilyen magasságban a jogszabál ygyűjtemény, kontroll nélkül átfutnak ezek, és ilyenformán lényegesen többet dolgozunk és rosszabb jogszabályokat alkotunk, mint akkor, ha volna egy kontroll a jogszabályalkotás tekintetében; a második kamara ezt betöltené. Ha csökkenteni akarjuk a költsé geket, olcsóbbá kívánjuk tenni a parlamentet, ebben az esetben is a kétkamarás parlament egyértelműen, hogy olcsóbb, mert lehet csökkenteni valóban kétszázkétszázhúszra a képviselők számát azáltal, hogy a képviselőházba ennyi képviselő kerül, nyolcvan kép viselő pedig, illetve nyolcvan felsőházi tag létszáma kitesz háromszáz főt, és akkor nyolcvannyolcvanöt képviselővel máris kevesebb van, és ebben az esetben hatékonyabban is tud működni a parlament azért, mert a költségek másodfokon, úgymond a felsőházban nem merülnek fel, hisz azt az ellátó személyzet ugyanúgy ellátja, mint a képviselőházat. A korábbi 1940es években, tehát a két háború közötti időszakban ugyanis a felsőházi tagok nem kaptak fizetést, így ők tiszteletből látták el, honorárium nélkül a fel adatukat, tehát ez teszi tulajdonképpen olcsóbbá a parlamentet. Én e felé hajlok, hogy ezt tudnám támogatni, ilyen
