Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3897 Egyrészt objektíve nyilván az országnak kellene olyan adottságokkal rendelkeznie, ami általában ezeke t a megoldásokat máshol, a nemzetközi összehasonlításban jellemzi, vagy a területnek kéne olyannak lenni, vagy az etnikai megoszlásnak, vagy a nyelvi sokszínűségnek, esetleg vallási megosztottságnak, vagy hát legalábbis regionális, vagy tartományi, vagy fö deratív berendezkedésűnek kell lenni. Ezek közül egyik sincsen ma sajnos Magyarországon - a sajnost nyilván tudják mire értem. Tehát az ország területe, etnikai népességi adatai és az állam szerkezete nem indokolja. A tradíciókon túlmenően a következő szem pont, amit érvként szoktam felhozni, hogy a parlamenti diktatúra veszélyének a valamilyen ellensúlyozására - hogy tudniillik a szeszélyes és egyszeri és több évre szólóan a választók akaratából kialakuló kép, mint jelenleg is ugye , több mint kétharmados kormánypárti többséget eredményez egy egykamarás Országgyűlésben, és ennek megfelelően, hát ennek a veszélynek az alkotmányos megoldása lehetne egy második kamara. Én, most a Magyar Demokrata Fórum jelenlegi helyzetében is azt tudom ezzel kapcsolatban kije lenteni, hogy a megoldás ezzel kapcsolatban nyilvánvalóan nem kizárólag ezen az úton érhető el, hiszen egyrészt a Házszabály a kisebbségi jogok garantálása a köztársasági elnök törvényvisszaküldési joga - és hát természetesen mindenekelőtt az Alkotmánybír óság - az, amely az úgynevezett parlamenti diktatúrával kapcsolatos veszélyeket elsősorban ki kell hogy küszöbölje. Tehát önmagában ezek az indokok sem lennének jelenleg arra elegendőek, hogy ebben a struktúrában gondolkozzunk. Ami a másik szokásos érvet i lleti, szokásos érvre vonatkozó állítást illeti, az a nézet a második kamara mellett, hogy a törvényhozás szakszerűségét és az érdekek sokkal összehangoltabb érvényesítését tudja egy kétkamarás törvényhozás megvalósítani. Ezzel valójában egyet is lehet, ső t egyet kell érteni. Ezzel, tudniillik, hogy a törvényhozás majdnem kizárólag pártpolitikai szempontok által dominált egyik házának a szempontjait és az ottani döntést ellenpontozza egy olyan második ház, amelyben a legkülönbözőbb, nyilván nem közvetlen a választás, hanem valamilyen formájú kiválasztódás, delegálás, kinevezés, pozíció betöltése és egyéb módon történő szakszerűnek nevezhető és bizonyos érdekek érvényesítésére alkalmas álláspont kitevői. Önmagában ezzel az érveléssel nagyon nehéz vitatkozni. Azonban azt kell mondanom, a Magyar Demokrata Fórum legalábbis ezen a véleményen van, hogy 1996ban ez a helyzet Magyarországon az intézmények és általában a szóba jöhető és egy második kamarára jelölhető testületek, közintézmények, köztestületek, érdekkép viseleti szervezetek, különböző pozíciók szempontjából nem tekinthető lezártnak és kialakultnak. Vannak olyan köztestületek, amelyekre vonatkozóan a törvényes szabályozás ugyan megvan, de maguk a köztestületek még székházzal sem rendelkeznek. Vannak olyan köztestületek, amelyeknek a szabályozása most folyik éppen a parlament előtt, vagy még sorra sem került. 1996ban jó érzéssel kimunkált, kiérlelt álláspontot ebben a kérdésben szerintem komolyan és felelősen sem politikai, sem szakmai szempontból nem lehet elfoglalni. Én úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, a kérdést napirenden lehet tartani, egy későbbi alkotmányfejlődés eredményeként ismételten ezzel foglalkozni kell, de ma arra szerintem nem érett a feltételrendszer, hogy Magyarországon egy második kamar a kialakítására vonatkozó komoly koncepció itt a Házban vagy a közvélemény előtt elfogadható legyen. Arról nem is beszélve, hogy ez esetben természetesen az egész választási rendszert át kellene alakítani. Természetesen ennek a jelenlegi Országgyűlésnek se m a létszáma, sem az összetétele, nyilvánvalóan nem maradhatna így. Természetesen ez feltételezné azt, hogy az egyéni választókerületi rendszerek helyébe egy másik választási rendszer lépne, mert nyilvánvalóan az az érv, amely még el szokott hangozni a más odik kamara mellett, hogy a területi elv jobban érvényesül, ez azokra a helyzetekre érvényes, ahol nem 176 egyéni választókerületben megválasztott helyi érdeket is megjelenítő képviselő és nem 20 megyei listáról szintén ide a parlamentbe többségében, tehát helyi érdeket megjelenítő politikus kerül, hanem a listás választásokkal összefüggő helyzetet ellensúlyozza a területi elvben vagy
