Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3891 között nincs ilyesmi, mondjuk a svéd alkotmá nyban, holott ha van ország a világon, ahol a társadalmi érdekegyeztetésnek, a szociális partnerségnek nagy hagyománya van, az éppen Svédország. Nincs ilyesmi a holland alkotmányban sem, de sorolhatnám kimerítően az európai alkotmányokat. Hát gondoljuk csa k végig, miről is van szó, amikor az érdekegyeztetés rögzítését kívánják az alkotmányban. Az egyik lehetőség - valami olyasmi, mint a mi érdekegyeztetésünk - az a tripartizmusnak, tehát a szociális partnerek közötti alkudozásnak és egyeztetésnek valamiféle alkotmányos rögzítése. Szöllősi Istvánné például így fogalmazott, ezt követelte. Ilyesmi nincs egyetlenegy alkotmányban sem, amit én ismerek. Vajon miért? Mindenekelőtt azért, mert a fejlett piacgazdaságokban a szociális partnerek közötti egyeztetésben ti pikusan nem vesz részt az állam, nem vesz részt a kormány, tehát hogy kerülne a dolog az alkotmányba, ez az egymástól független szociális partnereknek a munkavállalóknak és a munkaadóknak az ügye. Csak kritikus helyzetekben lép be az állam, illetve akkor, ott, ahol az állam maga a munkáltató. Egyébként nem. Ezért az, amit ma mi tripartizmusnak tekintünk az a bipartizmus, a két partner alkudozása a normálisan működő piacgazdaságban. A másik, amiért ez nincs benne az alkotmányokban az az, hogy a munkáltatók é s munkavállalók közötti alkufolyamat alapjában véve és normális esetben nem országos szinten, hanem vállalatok, ágazatok szintjén folyik, és azt szeretnénk, ha Magyarországon is ez egyre inkább így lenne. A kormánynak nincs benne feladata, még a tartományn ak sem Németországban, tehát nem indokolt, hogy ez alkotmányos kötelezettség legyen. Ha mi egy plurális társadalom alkotmányát akarjuk megalkotni, ahhoz független intézménynek tekintjük mind a szakszervezeteket, mind munkavállalói érdekképviseleteket, és t őlük függetlennek az államot, a kormányt, a parlamentet, akkor nem indokolt, hogy a háromoldalú érdekegyeztetést beiktassuk az alkotmányba. A másik lehetőség, hogy amikor az érdekegyeztetés alkotmányba iktatását követelik, akkor azt a fajta egyeztetést kív ánják az alkotmányba iktatni, ami az elmúlt években Magyarországon gyakorlattá vált, és ami úgy néz ki, hogy a kormány, az Országgyűlés döntései előtt - úgymond - egyeztet az érdekképviseletekkel, társadalmi szervezetekkel. Szeretném hangsúlyozni, hogy én azt nagyon jó dolognak tartom és bölcs dolognak tartom és kívánatosnak tartom, hogy a kormány ezt megtegye. Azt is kívánatosnak tartom, hogy az Országgyűlés, például a bizottsági munkában ezt megtegye. Erről nincs köztünk vita. Azt azonban, hogy ezzel az a lkotmányos kötelezettséggel úgymond beemeljük a szociális partnereket és az érdekképviseleteket az államba - mert erről van szó , ezt nem tartom helyesnek. Azt, hogy csorbítsuk a kormány és a parlament szuverenitását, miközben a felelősségük megmarad - ez t nem tartom jónak. Hadd mondjak két nagyon kézzel fogható példát, hogy miről is van szó. Tavaly decemberben egy olyan személyi jövedelemadó törvényt fogadtunk el, fogadott el a Ház többsége, amely 48 százalékos marginális adókulcsot tartalmazott, mégpedig arra hivatkozva, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban egy olyan megállapodás született, amelyben az adótábla csúcsán ott van a 48 százalékos adókulcs. És hogy nem tehetünk mást, minthogy ezt megszavazzuk. A magyar közvélemény, a magyar társadalom nem az érdek egyeztető tanácsok, hanem a kormányt és az Országgyűlést teszi felelőssé ezért a 48 százalékos adókulcsért. Joggal, mert a felelősség a törvényekért a parlamenté és a kormányé. Mégis egy érdekegyeztető tanácsi megállapodás kényszerült rá az Országgyűlésre. Vagy egy egészen friss példa. Elkészült az oktatási törvény koncepciója, amely előirányozott egy óraszámnövelést - egy hosszú egyeztetési folyamat után , majd az utolsó pillanatban - egy szakszervezetekkel folytatott tárgyalás után - ezt az óraszámnövelé st elhalasztották, és egy februári időpontot határoztak meg, amit minden hozzáértő ember - tanév közbeni óraszámnövelést - is képtelenségnek tart. A felelősség ezért a szakmai képtelenségért természetesen a kormányé, aki ezt a törvényjavaslatot ebben a for májában nyújtotta be, holott az a törekvés kényszerítette rá a kormányt,
