Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
3884 generis, tehát önálló államcélról a modern állam vagy az emberi jogoknak a mode rn rendszerében elkülönült államcélokról nem beszélhetünk. Állami kötelezettségekről igen, de azok mind olyan kötelezettségek, amelyeket a társadalom ró az államra meghatározott társadalmi célok érvényesítése érdekében, és ezeket a kötelezettségeit az álla m köteles végrehajtani, de a forrása nem az állam önmaga önvállalása, hanem a társadalom rákényszerítő, az államot valamire kényszerítő erejéből, hatalmából fakad. És itt visszajutunk a klasszikus emberi jogi filozófiához, vagyis ahhoz, hogy a társadalom é s az egyes konkrét emberek érdekében az államot korlátozni kell, az államot kötelezni kell, az állam számára pozitívan megfogalmazott feladatokat, kötelezettségeket kell megállapítani. Úgyhogy összegezve vagy summázva az álláspontunkat, a mi véleményünk az , hogy félre kellene tenni a filozófiai, a társadalomfilozófiai vitát, nem azért, mert az megoldódik. Nem oldódik meg természetesen, nyilván tovább fog folyni, elsősorban tudományos konferenciákon, egyetemi szférákban stb., az alkotmányban nem társadalomfi lozófiát kell megjeleníteni természetesen, és természetesen nem várjuk el azt, hogy mondjuk az MSZP által vallott beavatkozó állam gondolata jelenjen meg egy az egyben az alkotmányban, hiszen akkor nem lehetne konszenzust elérni. De azt igenis valljuk, hog y az emberi jogok vonatkozásában egységesen kell az emberi jogokat szabályozni, de oly módon - figyelembe véve és elfogadva , hogy az államnak a kötelezettségei, az államnak a feladatai, egységesen az embert megillető jogok érvényesítése során különböző ( sic!) . Különböző a mértékben, különböző a kikényszeríthetőségben és természetesen különböző a teljesíthetőségben, az elvárhatóságban, mert azt természetesen senki nem gondolhatja - legalábbis komoly vitákban nem szokták ezt felvetni , hogy mondjuk például az egészséges környezethez, a természetes környezethez való jog az azt jelenti, hogy semmiféle természeti, környezeti szennyezés nem fordulhat elő. Vagy a lakáshoz való jog az azt jelenti, hogy mindenkinek igényeinek megfelelő lakást kell biztosítani. Vag y a munkához való jog azt jelenti, hogy mindenki számára konkrétan és egyedileg meghatározottan azt a munkahelyet kell biztosítani, amit ő kívánatosnak a maga számára megfogalmaz. Ezek már az eltorzításai, ezek már az ad absurdumig vitt - hát mondjuk - kar ikatúrái ennek a másodikharmadik generációs jogoknak. Nem erről van szó. Minden nemzetközi okmány és szerződés természetesen megállapítja az állam kötelezettségeit ezen jogok érvényesítése érdekében, hozzátéve azt, hogy a társadalom mindenkori teljesítőké pességéhez mérten köteles ezeket a jogokat biztosítani. (11.50) Erre azt lehet mondani, hogy: de azon túl nem vállalhat az állam kötelezettséget, és azon túl nem lehet tőle követelni, mert az már demagógia lenne. Ez a dolog egyik része és igazsága. A mási k igazság, hogy viszont mindaddig a mértékig, ameddig a társadalom konkrét teljesítőképessége terjed, addig a mértékig az állam mindent köteles megtenni az előbb felsorolt jogok biztosítása érdekében. Úgyhogy mindezekre tekintettel, mi szeretnénk ismételte n - mert hiszen a vitában is elmondottuk - megismételni itt a parlament nyilvánossága előtt is ezeket az érveket, és elérni azt, hogy az állami kötelezettségként megfogalmazott másodikharmadik generációs emberi jogokat is egységesen az emberi jogok egység es filozófiájával és követelésével fogalmazzuk bele az alkotmány koncepciójába, később pedig az alkotmánynak a szövegébe. Úgy gondoljuk egyébként, hogyha az alkotmánykoncepció szövegében szereplő rész maradna benne az alkotmányban, akkor az visszalépést je lentene a jelenleg hatályos alkotmányhoz képest, a jelenleg hatályos alkotmány az előbb felsorolt gazdasági, szociális, kulturális jogokat is minden állampolgár jogaként, minden embert megillető jogaként fogalmazza meg, többnyire hozzátéve azt is, hogy eze knek a jogoknak a megvalósítása során az állam milyen intézményrendszert köteles fenntartani. Például a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz. Ez jogként és nem pedig állami kötelezettségként fogalmazza meg a szociális bizt onságot, amelyet az öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén vehetnek igénybe erre szolgáló intézmények és a többik fenntartásához. Vagy a művelődési jognak a fenntartása (sic!) és biztosít ásához meghatározott intézmények fenntartására, például közgyűjtemények fenntartására van szükség. Tehát természetesen ezeknek a jogoknak a konkretizálása és lebontása nem az
