Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter:
3870 Fő kifogásként jön továbbá számításba, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet, felsőoktatási szövetségek címén olyan intézményeket kíván bevezetni és létrehozni, amelyek csak káoszt eredmé nyezhetnek, és olyan irányba vihetik felsőoktatásunkat, ami véleményünk szerint a legkevésbé sem kívánatos. Mi a leghatározottabb módon a klasszikus értelemben vett universitas mellett állunk. Ebben, ennek felújításában látjuk a megoldást a kibontakozás út ját. Ha a régi, nagy példák alapján akarnánk jelszóba foglalni törekvéseinket, akkor Zrínyi szavainak adaptálásával azt kellene mondanunk, hogy "Universitas et nihil aliud". A mondottakon túl még sok negatívum jellemzi a benyújtott indítványt. Mindezekről még sokféleképpen és bőségesen fognak szólni az ellenzék képviselői. Hitünk szerint azonban, az említett két vonatkozás is - tudniillik az egyházra sérelmes passzusok és az universitas eszméjétől való elfordulás is - elegendő ok volt arra, hogy a bizottság i vitában a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Magyar Demokrata Fórum képviselői elutasítsák a javaslatot és azt tanácsolják az előterjesztőnek, hogy jobb, számukra is elfogadható törvényjavaslattal álljon elő, illetve ilyet terjess zen a tisztelt Ház elé. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Az emberi jogi bizottság véleményét kérdezem, hogy ismertetike. Gellért Kis Gábor, előzetes jelzés szerint kívánta ismertetni, de nem tartózkodik az ülést eremben, így a bizottsági vélemények ismertetését meghallgattuk. A mai napon már nincs lehetőség arra, hogy a vezérszónokokat meghallgassuk. Megadom a szót Magyar Bálint úrnak, művelődési és közoktatási miniszter úrnak. DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közo ktatási miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kávássy Sándor képviselőtársam felszólalása késztetett arra, hogy néhány szóban reagáljak. Ez a törvénytervezet valóban egy rendkívül rövid idő alatt szü letett meg, feszített tempóban. Alapvetően a felsőoktatás érdeke, hogy ez a törvénytervezet megszülessen, hiszen enélkül a felsőoktatás finanszírozása, a felsőoktatás stabilizálásának biztosítása nem érhető el más módon ebben az évben, illetve a '97től ke zdődő költségvetési évben. Kávássy Sándor képviselőtársam nehezményezte, hogy az egyházakkal való egyeztetés nem volt megfelelő. Valóban rövid az a határidő, amelyet megemlített, de ugyanakkor szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy - törv ény által kötelezően elő nem írt módon - létrehoztunk egy olyan bizottságot mind a közoktatási, mind a felsőoktatási törvény tárgyalásánál, amelyben a terület összes szerepelője helyet kapott, a Rektori Konferenciának két küldöttje és a Főiskolai Főigazgat ók Konferenciájának két küldöttje szintúgy. Ennek, mindkét testületnek tagjai az egyházi egyetemek, illetve az egyházi főiskolák is. Ők januártól kezdve egészen a törvénytervezet benyújtásáig - Dinya László államtitkárhelyettes úr számítása szerint- több mint 150 órában, hetenként többszöri üléssel, néha egész napos ülésekkel tárgyalták a törvénytervezetet. Maga a Rektori Konferencia is többször megtárgyalta a felsőoktatási törvény tervezetét. Ez az eljárásra vonatkozik egyébként, amelyben megpróbáltunk le hetőséget biztosítani, hogy egy ilyen feszített menet közben is az érintettek hozzá tudjanak szólni ehhez. Ugyanakkor vissza kell utasítanom Kávássy Sándor kollégámnak az olyan megjegyzéseit, amelyek az egyházellenesség törvénybe iktatásáról szólnak anélkü l, hogy egyetlenegy szóban is idézne ebből a törvénytervezetből, amely az egyházellenességre vonatkozik. Miközben ez a törvénytervezet a korábbiakhoz képest kibővíti az egyházi intézményeknek a jogait. Először jelenik meg ebben a törvényben a létesítményf enntartási normatíva a nem állami felsőoktatási intézmények számára, így az egyházi intézmények számára is, mely 50%ban határozza meg. Jó néhány paragrafusban figyelembe vannak véve a egyház speciális igényei, így a rektorok, a dékánok választásánál, ahol nem kell betartani az egyházi iskoláknak, az egyházi felsőoktatási intézményeknek azt az utat, amelyet az állami intézményeknél be kell tartani, és más jogosítványoknál is speciálisan vannak figyelembe véve az egyházaknak a jogai. Tehát amikor ilyen
