Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MAGYAR BÁLINT, művelődési és közoktatási miniszter:
3865 A hatályos felsőoktatási törvény által körvonalazott társulás lehetősége elindított ugyan egy egymáshoz való közeledést a felsőoktatási intézmények között, ez a forma azonban az integrálódásban rejlő tényleges előny ök, tartalékok közül csak igen keveset volt képes mozgósítani. A törvénymódosítás során most meg kell teremteni azokat a jogi kereteket és feltételeket, amelyek egy hatékonyabb működési forma irányába lendíthetik és ösztönözhetik e lényegében spontaneitáso n és esetlegességen alapuló szövetkezési kísérletet. A javaslat koncepciója szerint a felsőoktatási szövetség elnevezést kapná az az integrációs forma, amely lényegében a felsőoktatási intézmények akaratelhatározásából kezdhetne el szerveződni. Ám csak akk or nyerne állami elismerést, akkor válna szövetséggé, amikor - meghatározott feltételek teljesülése esetén - tényleges megtakarítások, szakmai és minőségi előnyök lennének kimutathatók, illetve valószínűsíthetők a szövetségi keretek között. Ebben az esetb en az állam az integrálódási folyamatot anyagi eszközökkel is elősegítené. Az integrációt szorgalmazó államnak nem célja tehát, hogy össze nem illő intézményeket buzdítson kényszerházasságra, de támogatja azt a folyamatot, amelyben értékes képzést végző in tézmények működése azáltal válhat hatékonyabbá és költségkímélőbbé, hogy közös szervezeti keretek közé lépnek. A tervezet vitája során többen úgy vélekedtek, hogy erőteljesebb lépésekre van szükség az integráció, a valódi többkarú felsőoktatási intézmények megteremtése érdekében. Mi a javaslat kidolgozásakor úgy gondoltuk, hogy az autonómia tiszteletben tartása csupán az önkéntes akaratelhatározásból kiinduló integrálódási törekvésekkel egyeztethető össze, de természetesen önöknek, tisztelt képviselőtársaim , jogukban áll úgy dönteni, hogy ennél határozottabb intézkedésekre lenne szükség. Az integráció szükségességét mi mindenképpen elismerjük, s támogatandónak véljük. Tudomásunk szerint vannak olyan felsőoktatási intézmények, például Pécsett vagy Debrecenben , melyek maguk is az egységes, önálló intézményi forma létrehozását szorgalmazzák s tartják a maguk számára elképzelhetőnek. A törvénymódosítás egyik igen lényeges eleme a felsőoktatás finanszírozásának normatívvá tétele, ami kiszámíthatóvá tenné az intézmények számára, hogy milyen mértékű költségvetési finanszírozásra számíthatnak. Ugyanakkor a jövőben a felsőoktatási intézmények nagyobb mértékben támaszkodhatnak mind saját bevételeikre, mind a környezetükben fellelhető és mozgósítható, magán, il letve vállalkozói forrásokra. A javaslat jogilagi is garantálni kívánja, hogy az ebből származó előnyök nem járnak majd a költségvetési támogatás csökkentésével, hiszen enélkül az intézmények elveszítenék a források felderítésében való érdekeltségüket. Ez a környezeti támogatás, természetesen csakis akkor válhat reális forrássá az intézmények számára, ha kölcsönös előnyöket kínál. Abban az esetben tehát, ha az adományozók számára a támogatott intézmény szolgáltatásokat nyújt, például kutatásokat végez, közv etlenül hasznosítható munkaerőt kínál, tehát költséget kímél, továbbképzést végez, és ezzel egyidejűleg bepillantást, illetőleg beleszólást enged a rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök hasznosításába. A törvénymódosítás finanszírozási koncepciójának nem titkolt célja, hogy többletforrásokhoz juttassa a felsőoktatást azokon a területeken, amelyek addig egyáltalán nem, illetőleg messze alulfinanszírozottak voltak. Ilyen mindenekelőtt a kutatás, amelynek központi támogatása az idei 170 millió forintról 1997ben már 22,5 milliárd forintra emelkedhet a törvény nyomán, vagy az eddig finanszírozatlan gyakorlati képzéssel kapcsolatos tevékenységek és sok egyéb, amit a javaslat megjelenít. A többletforrások elosztása részben teljesítményarányosan, részben pályáza ti úton történne. De a minőség szerinti differenciálást is a verseny szolgálja, a programfinanszírozási támogatás is, melynek törvényi alapon való megerősítése lényeges parlamenti döntés lehet. A törvénymódosítás arra is lehetőséget kíván biztosítani, hogy az intézmény minősége, eredményessége is finanszírozási szemponttá válhasson. Ez lényegében a teljesítménymutató bevezetésével válik majd lehetségessé. Bár ennek hazánkban még nincsenek hagyományai, ezt a
