Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 29 (181. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HORN GÁBOR, az SZDSZ
3846 Van hova fordulni, ha ezt a törvénytervezetet elfogadjuk a további akban, mondjuk egy olyan diáknak, akit jogsérelem ért akár az iskolában, akár az iskolán kívül, de a közoktatáshoz kapcsolódóan. A másik fontos terület, amiről a szakmai viták azt gondolom, hogy nagyjából lezárultak, és itt is született kompromisszum, az r észben az iskolaszerkezet kérdése, részben pedig a közoktatás irányításának problémája. Iskolaszerkezetügyben - meggyőződésem szerint - a törvénytervezet az egyetlen lehetséges irányt választja akkor, amikor tudomásul veszi, hogy Magyarországon a közoktat ás az elmúlt hatnyolc évben - és itt nem '90től, hanem talán már ezelőtt megkezdődött folyamatokról van szó - sokszínűvé vált. A legkülönbözőbb iskolatípusok jellemzik a magyar közoktatást, hiszen ezekre valóságos helyi igény volt, és ezeket a helyi igén yeket nagyon helyénvalóan az önkormányzatok és más iskolafenntartók kielégítették, ahol erre megvolt a módjuk. Ennek megfelelően - nagyon helyesen, még egyszer mondom , a törvénytervezet nem kíván központilag elrendelt iskolaszerkezetet megjelölni. Ugyana kkor - és ezt legalább ilyen fontosnak tartom , feltételekhez, méghozzá nagyon szigorú feltételekhez köti az iskolaszerkezet váltását. Részben regionális egyeztetéshez köti ezt, tehát a továbbiakban, ha valamely iskola, vagy önkormányzat változtatni kíván az iskola struktúráján, akkor ezt legalábbis egyeztetnie kell az érintett önkormányzatokkal, adott megyei testületekkel. Másrészt pedig mind tárgyi, mind személyi, mind pedig a programfeltételek szempontjából nagyon határozottan állást foglal a törvényter vezet amellett, hogy csak akkor lehessen iskolaszerkezetet váltani, ha ennek ténylegesen megvannak a valóságos feltételei, és ne a gyerekek vigyék el a kísérletezés balhéját, már elnézést a csúnya kifejezésért. (8.40) Ugyanide tartozó probléma, tehát alap vető szakmai kérdés annak a vitának - véleményem szerint - a lezárása a törvény tervezetével, amely akörül folyt és bizonyos értelemben folyik ma is, hogy miért politikai kérdés a közoktatás, miért nem pártok feletti nemzeti ügy a közoktatás ügye. Nekem me ggyőződésem az, hogy az oktatáspolitika mindig is politikai kérdés lesz, méghozzá nagyon kemény politikai kérdés, hiszen talán nincs még egy olyan terület - lehet, hogy van, de kevés , amely az állampolgárok jelentős részét, majd' mindegyikét érintené. Te hát az egy illúzió azt gondolni, hogy az oktatáspolitika, mint olyan megszűnik a továbbiakban, akár a parlamenti ütközetek, akár pedig az egyéb pártpolitikai ütközetek terepévé válna. Az azonban igen is elvárható, hogy eme oktatáspolitikai viták körében sz oruljanak ki a szakmai kérdések, és az összes szakmai kérdés kerüljön a szakmai testületek, a szakma kezébe. A törvénytervezet erre tesz kísérletet akkor, amikor minden lényeges szakmai döntést az Országos Köznevelési Tanács kezébe ad; csak az Országos Köz nevelési Tanács egyetértésével lehet a továbbiakban óvodai alapprogramot, nemzeti alaptantervet, érettségi követelményeket változtatni. Az Országos Köznevelési Tanács a letéteményese a tankönyvfeltételek kimunkálásának, a továbbképzési rendszer megvalósít ásának. Én azt gondolom, hogy ez a továbbiakban egy nagyon lényeges előrelépést jelenthet, és mindannyiunk számára kicsit nyugodtabb és kiszámíthatóbb tartalmi munkát tesz lehetővé. Végül, de nem utolsósorban hadd beszéljek én is röviden a finanszírozás ké rdéséről, ami a legtöbb indulatot és feszültséget váltott ki. Meggyőződésem szerint ez a törvénytervezet ugyan módosításra szorul ebben a kérdéskörben, de egy megnyugtató válaszlehetőséget tartalmaz. Nem kívánok most reagálni, mert erre majd a vita során n yilván lesz módunk, Győriványi Sándornak például arra a tévedésére, hogy Magyarországon osztálylétszám szerint történt volna a finanszírozás, mert 1990 óta normatív finanszírozás van Magyarországon és nem csoport- vagy osztálylétszám alapú finanszírozás. E zeket nem árt tudni, hogyha az ember közoktatási törvény vitájához próbál meg viszonyulni. Az általunk elképzelt modellben megmarad ez a normatív finanszírozás, a tanulólétszámalapú finanszírozási modell tovább él. Én ezt itt nagyon fontos lépésnek gondol om, ellentétben mondjuk a '93as törvényi szabályozás gondolatával, amely áttért volna a pedagógus központi finanszírozására,
