Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
3655 fejezet f) pontjában írt felsoroláshoz tartozik. Ugyancsak a II. rész 1. fejezet f) pontjában található listába tartozik a gyermek védel emhez való joga, a gyermek jogairól szóló egyezmény 19. cikke alapján. Tisztelt Országgyűlés! Közös felelősségünk, hogy a gyermeküket maguk mögött hagyó fiatal felnőttek, közkeletűbb elnevezéssel az ifjúság szociális élethelyzetéhez alkalmazkodva megfogalm azzuk azokat a sajátos jogokat is, amelyek e korosztályt mindaddig megilletik, amíg önálló egzisztenciát, családot nem tudnak rajtuk kívülálló okok miatt teremteni. E szabályozási követelmény sajnálatosan kimaradt a benyújtott koncepcióból. Tisztelt Ország gyűlés! Csatlakozom azokhoz a hozzászólásokhoz, amelyek szerint komoly pontosításra szorul a koncepcióban a gyermek egyik legfontosabb sajátos jogának, az oktatáshoz való jognak az alkotmányos szabályozása. Elfogadhatatlan, hogy miközben a közoktatási törv ény módosításával a tanítás és a tanulás, az intézményalapítás szabadságának, illetve a közoktatás ingyenességének újabb garanciáit próbáljuk majd megteremteni az elkövetkezendő hetekben, addig az alkotmányban a már régen levetkőzött állami felügyeletet cs empésszük vissza és az eddigi ingyenesség helyett tandíjmentességet fogalmazunk meg. Az államnak a polgárok oktatáshoz való joga gyakorlásának feltételeként működtetnie, finanszíroznia, szakmailag és törvényességi szempontból ellenőriznie, támogatnia, segí tenie kell a közoktatás intézményrendszerét. A tanítás és a tanulás szabadságával gyökeresen szemben áll, hogy az állam felügyeletet gyakoroljon az oktatás felett. (15.50) A tankötelezettség alkotmányos megfogalmazásakor abból kell kiindulni, hogy ez az ál lam számára az intézmény fenntartási kötelezettséget, a gyermekek számára az intézmény látogatási kötelezettséget, a felnőttek, a pedagógusok számára pedig a tanítási, iskoláztatási kötelezettséget jelenti. Amikor egy állam a polgárai számára alkotmányban kötelezettséget állapít meg, akkor nem teheti meg, hogy a kötelezettség gyakorlásához nem biztosítja teljes mértékben a feltételeket. A jogegyenlőség elvét sértő, ezért nehezen magyarázható szabályozás lenne, ha a tanuláshoz való jog gyakorlása egzisztenci ális körülményektől függne. Éppen ezért az alkotmányban egyértelműen meg kellene fogalmazni a következőket: 1. A gyermeket megilleti a neki megfelelő tanuláshoz való jog. 2. A gyermeket és fiatalokat megilleti a tehetsé g szabad kibontakoztatásának joga. 3. A Magyar Köztársaságban minden gyermek tanköteles, a tankötelezettség részletes szabályait külön törvény állapítja meg. Itt jegyzem meg zárójelben, Orosz Istvánnal egyetértve, hogy nem lenne szerencsés, ha az alkotmány konkrét életkorhoz kötné a tankötelezettséget, tekintettel arra, hogy jobb lenne, ha azt a végzettség, az iskolai végzettség megszerzésével is lehetne teljesíteni. Az alkotmányban legyen egyértelmű, hogy a közoktatás az érettségi, illetve az első szakképz ettség megszerzéséig ingyenes. Hogy az állam milyen feltételeket teremt a polgárok oktatásával kapcsolatos jogának gyakorlásához, hogy az intézményalapítás, a tanítás és a tanulás szabadságát törvény garantálja. Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről külö nös jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a legutóbbi jelentős alkotmánymódosítás óta alig leírható nagyságrendű változás állt be a társadalom civil szövetében. Szervezetek tízezrei jöttek létre, vállalva különböző társadalmi csoportok érdekeinek, jogainak védelmét, illetve közszolgáltatások, közfunkciók ellátását. Hibának tartanám, ha az egyesülési és békés gyülekezési jog kinyilvánítása mellett az alapvető alkotmányos elvek és célok között nem biztosítanánk a polgárok saját szervezetének bekapcsolódását a közszolgáltatások ellátásába, a közügyek gyakorlásába.
