Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP):
3632 Az akkor módosított alkotmány preambuluma is célként, idézem: a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenetet jelölte meg. Az akkori diktatúra összeomlott, a többpártre ndszer és a parlamenti demokrácia intézményei nagyrészt kiépültek. A rendszerváltozás másik fő célja azonban a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállam, azaz a szociális jogállam eszméje nem található az előttünk fekvő alkotmánykoncepcióban. Ez azért rendkívüli hiányosság, mert ettől függ, hogy egy állam erkölcsi értéknek és egyenrangúnak tekintie a munkát a tulajdonnal. Az utóbbi kétszáz évben Európában az állam, a diktatúrákat kivéve, alapvetően háromféleképpen viszonyult a szociális szférához és a munka világához. A 150200 évvel ezelőtti szabadversenyes gazdaságon alapuló klasszikus liberális állam modell, amely jogállam volt, de nem szociális jogállam, a szociális jogokat mint alanyi jogokat nem ismerte, és az arra rászorult állampolgároknak a köz igazgatási szervei útján a szegényellátás keretében kérelemre nyújtott vagy nem nyújtott szerény alamizsnát, gondoskodást. Az állampolgár e tekintetben tehát kiszolgáltatott volt az államnak. E korban a szociális jogok mint alapvető emberi jogok még nem lé teztek, csak a szabadságjogok, mint például a sajtó, a szólás, a gyülekezési és egyesülési szabadság. A szociális jogok alapjogként való megjelenése, illetve a szociális jogállamok későbbi megjelenése alapvető változást hoz az állam és az állampolgár, az állam és a társadalom viszonyában. Azt jelenti, hogy ettől kezdve az állampolgár a szociális biztonságot nem alamizsnaként, hanem azt az állammal szemben bíróság előtt kikényszeríthető alanyi jogként kapja, vagyis a szociális biztonságot nem kérelmeznie k ell, hanem az jár neki. És ha e jogát megsértik, akkor a bírósághoz fordulhat. A szociális jogállam tehát, amely ma tipikusnak tekinthető NyugatEurópában és amely a szociális piacgazdaság megfelelője, és amelynek a mai formáját a bajor kereszténydemokrata államférfi, Ludwig Erhardt dolgozta ki, a szociális jogokat a társadalmi igazságosság jegyében biztosítja az állampolgároknak. Míg tehát a liberális piacgazdaságra épülő liberális jogállam csupán önmagát korlátozza, s így biztosítja a klasszikus szabadság jogokat - de bele nem értve a szociális jogokat , addig a szociális piacgazdaságra épülő szociális jogállam aktív szociális funkciót lát el, és a szociális funkció kereteit és érvényesülését az alkotmány határozza meg. A harmadik állammodell egyébként a j óléti állam, amely a liberális és a szociális államon túlmenően az állampolgár egész életkarrierjét biztosítani törekszik. Ez a modell azonban csupán néhány igen gazdag államban van, főleg Skandináviában, de ott is nagyon komoly viták tárgya, hiszen ez a s zisztéma rendkívül erős adóelvonást és állami újraelosztást kíván meg, ami visszavetheti a gazdasági növekedést és elveszi az egyén felelősségét a saját sorsa alakításáért. Jelenleg Magyarországon a már csaknem lezajlott privatizáció során a társadalom nag y többsége teljesen tulajdon nélkül maradt. Felmerül a kérdés, hogy az állam alkotmányos szinten magára hagyjae az állampolgárt, vagy pedig a szociális szférában korrekciós és kompenzáló mechanizmusokat alkalmaz. Természetesen a részletes szabályok nem az alkotmányra, hanem törvényekre tartoznak, de alkotmányi keretek nélkül semmi garancia nincs arra, hogy a törvényekben érvényesülnek a szociális jogok. A neves német alkotmányjogász, Abendort Wolfgang meghatározása szerint - melyet a demokratikus és szociá lis jogállam az NSZK alaptörvényében című munkájában fejtett ki - a szociális jogállam annak az elismerése, hogy az előtte fennálló társadalmi rendet az alkotmány igazságtalannak tartja.
