Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP):
3630 intézmény, tisztelt képviselőtársaim, annál nagyobb a veszélye annak, hogy ezek kijátszhatók egymással szemben. Tehát már csak garanciális okokból is megfelelő önmérs ékletre van szükség. Tisztelt Ház! Megjegyzéseimmel kifejezetten a további munkát szerettem volna megkönnyíteni és köszönöm a figyelmet. (Általános taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Mészáros István felszólalását. Soron következik Gáspár Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről, őt követi majd Tóth Pál, a Magyar Szocialista Párt képviseletében. Megadom a szót Gáspár Miklós képviselő úrnak. DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Idő hiányában most nem tudok foglalkozni olyan rendkívül lényeges előkérdésekkel, mint például, hogy a jelenlegi időszak alkalmase egy új alkotmány létrehozására, egyáltalán szükségese új alkotmányt létrehozni és ha igen, mikor. Elég volte az alkotmánykoncepció társ adalmi vitájára megszabott 45 nap és elége a koncepció országgyűlési vitájára engedélyezett 40 óra. Mindezen kérdésekre azonban a koncepció vitájának zárszavában hangsúlyosan vissza kívánok térni. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság ú j alkotmányának szabályozási elvei első és második részéhez, azaz az általános rendelkezésekhez és az emberi és állampolgári jogokhoz hozzászólva, elsősorban a szociális jogállam és a szociális jogok kérdéskörével kívánok foglalkozni. Talán kevesen tudják, hogy Korniss Gyula, a kitűnő magyar államelméleti szakember már 1933ban írt a kérdés fontosságáról. "Az államférfi" című könyvében Bismarckról szólva a következőképpen fogalmazott: "Az államot nem pusztán jogállamnak fogta fel, hanem szociális államnak i s, amelynek kötelessége a gazdaságilag gyengét megvédeni." Ő vezette be például a munkásoknak állami kényszerbiztosítását betegség, baleset, munkaképtelenség és öregkor esetére. Ennek a monumentális szociálpolitikai alkotásnak sokáig nem volt párja Európáb an. Ha a német vaskancellár, Bismarck már a múlt században felismerte e kérdés horderejét, akkor száz évvel később mi pláne nem lehetünk érzéketlenek a szociális szféra kérdései iránt. Különösen nem lehet érzéketlen e tekintetben a Kereszténydemokrata Népp árt, amelynek egyik fő jellemzője a szociális elkötelezettség és a társadalmi igazságosság. Az alkotmánykoncepció az I. rész 1. pontjában, amely az állam megnevezéséről és az államformáról szól, e kérdésről a következőt mondja: "Az állam, illetve a társada lmi berendezkedés szociális jellegét az alapvető alkotmányos elvek és célok, valamint az emberi jogok megfogalmazása során kell kifejezésre juttatni." Az alapvető alkotmányos elvek és célok között az első rész harmadik pontjában valóban szerepel az állam k ötelessége az állam szociális feladatainak az ellátására, azonban ez még az állampolgárok részére tényleges szociális garanciát nem tartalmaz, hiszen ez valóban csak elvet és célt jelent. Az állampolgárok részére tényleges szociális garanciát az jelentene, ha a szociális jogok, az emberi és állampolgári jogok között, bíróság előtt kikényszeríthető alanyi jogként, valódi alapjogként lennének feltüntetve. Ezzel szemben a szociális jogok az alkotmánykoncepció II. rész 1. fejezetének g) pontjában nem valódi ala pjogként, hanem csak az állam távoli céljaként vannak szabályozva, ami azt jelenti, hogy a jogokat az állam nem köteles biztosítani alapjogként az állampolgár részére, illetve e jogok biztosítására az állam csak fokozatosan, a gazdaság teherbíró képessége arányában lesz köteles. Azt meg természetesen a mindenkori kormánytöbbség fogja eldönteni, hogy a gazdaság teherbíró képessége már lehetővé teszie e jogok biztosítását. Ez tehát nem garancia. A Kereszténydemokrata Néppártnak viszont az az álláspontja, hog y a szociális jogok alapjogként való biztosítása az állampolgárok részére nem függvénye a gazdaság teherbíró képességének, mivel a társadalmi szolidaritásnak és igazságosságnak mindenfajta gazdasági helyzetben érvényesülnie kell, sőt kedvezőtlen helyzetben még inkább.
