Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
3620 a szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista nemzet és ország kívánunk lenni". Tehát a bíboros sem a jogállamhoz kapcsolta a sz ociális jelzőt, hanem a társadalmi viszonyokhoz. Az elhangzottakból nyilvánvaló, hogy a fenntartásom kizárólag nyelvtani jellegű. És itt szeretnék utalni arra az érvre, amit Isépy Tamás frakcióvezető úr ezzel kapcsolatosan elmondott, hogy a német alkotmány ban is az szerepel, hogy Németország szociális állam. Én óva intenék a más nyelvben használt jelzésszerkezetek egyszerű fordításától, hiszen tudjuk, hogy az egyes jelzők jelentéstartama mennyire sajátos tud lenni egy adott ország nyelvén. Példaként csak a magyarban természetesként hangzó és használt népi jelző német megfelelőjére "völkisch" vagy "völkischer" szóra utalok, és annak hangulati tartalmára. Ezért nem biztos, hogy minden kifejezést egy az egyben célszerű és indokolt és helyes átfordítani vagy átü ltetni a magyarra is. Minden más megoldást minden további vizsgálat nélkül automatikusan átvenni. Én azt javaslom, hogy a szociális jelző a társadalom kívánatos állapota tekintetében jelenjen meg az alkotmányban. Igenis szükség van arra, hogy az alkotmányk oncepció tartalmazza a kereszténydemokrácia egyik legfontosabb alapelvét, a társadalmi szolidaritás elvét és mondja ki, mintegy államfélként azt, hogy az állam polgárairól gondoskodni köteles, kivált a hátrányos helyzetű, elesett polgárait illetően. Legyün k azonban tisztában azzal, hogy a gondoskodási kötelezettségnek és szolidaritásnak, amely egyébként a testvériség jelszavának ha úgy tetszik alkotmányosan értelmezhető megjelenése, ennek fedezete nem az állam, hanem a társadalomra kötelességszerűen előírt szolidaritási kötelezettség. Másik észrevételem a szuverenitással kapcsolatos. A koncepció azt a megfogalmazást tartalmazza, hogy a nép a hatalmat elsősorban választott képviselői útján gyakorolja. Tisztelt képviselőtársaim, ezt az "elsősorban" jelzőt én h ibásnak érzem. Ez ugyanis valamiféle sorrendiséget sugall a közvetlen és a közvetett demokrácia rangját illetően. Javaslom, hogy ezt a jelzőt az "általában" jelzővel váltsuk fel, mert akkor kerülni fogjuk ezt a fajta félreérthető rangsorra való utalást, am i számomra elfogadhatatlan, és az alkotmánykoncepció előkészítőinek sem volt szándékában a jelző megválasztásával bármiféle rangsort keresni. Az "általában" jelző használata a demokrácia két formája között az alkalmazás rendszeressége tekintetében tesz kül önbséget, illetőleg arra utal, és mentes minden hierarchikus vagy minőségi természetű megkülönböztetéstől. Harmadik észrevételem a magyar állam felsőjogainak átruházhatóságával kapcsolatos, amelyről itt ma már többen szóltak. Úgy gondolom, különbséget kell tenni az alkotmánymódosítást igénylő és nem igénylő átruházhatóság között. A koncepcióban szereplő egyszerű alapeset, amely az Országgyűlés minősített többségéhez köti a felségjogok egy részének nemzetközi szervezetekre történő átruházását, csak olyan ese tekre vonatkozzék, amely egyébként a magyar alkotmányos berendezkedés alkotmányban foglalt szabályait nem érinti. Az alkotmányos berendezkedésre kiható felségjogátruházás viszont csak az alkotmánymódosítás szabályai szerint mehessen végbe és itt külön jele njék meg megerősítésként a népszavazásra bocsátás követelménye. Negyedikként az emberi és állampolgári jogok indokolt esetben történő korlátozásának szabályairól szeretnék véleményt mondani. Megítélésem szerint erre a problémára a koncepció nem találta meg a helyes megoldást. Az előterjesztés ugyanis fenntartja a hatályos alkotmány 8. § (2) bekezdésének rendelkezését, mely a jogok lényeges tartalmát törvényi szinten korlátozhatatlannak mondja ki. Ennek az a konzekvenciája, hogy a jogok korlátozására lényeg es tartalmat érintően csak magában az alkotmányban kerülhet sor, ami azzal az eredménnyel járna, hogy a korlátozások legnagyobb részét az alkotmányban taxatíve kellene megjeleníteni. Ennek ugyanakkor ellentmond maga a koncepció azáltal, hogy a jogok korlát ozásának lehetősége körében alkotmányos felhatalmazással a törvény szintjét is igénybe vehetőnek ítéli. Ehhez külön kapcsolódó probléma, hogy nyilván az sem lehet megfelelő megoldás, ha minden törvényi korlátozás esetén kifejezett
