Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
3591 tárgyakat jelentik, hanem azt a hatást, amely bennünk él, és ilyen értelemben egyetértek Maczó Ágnesnek azzal a tegnapi megállapításával, hogy az alkotmánynak a lelkünkben is kell lennie. Sok tekintetben nem értek egyet, amiket mondott, de ezzel a mondatával feltétlenül. Az alkotmány egy olyan közös gondolkodási pont, amely ezt kell hogy elérje. Mire gondolok? Egy másik jelképről beszélek. Valam ikor Kölcsey Ferenc úgy érezte, hogy írnia kell, leírt egy verset, azután volt egy pályázat. Erkel Ferenc úgy érezte, hogy valami megszólal benne, leült a zongora mellé, megszületett egy mű, egy zenemű és egy vers együtt, amiből egész más lett. Ami összeta rt, ami azt jelenti, hogyha meghalljuk, akár bajban, akár esetleg akkor, amikor az olimpiai győzelem esetén felkúszik a zászló, akkor együtt érezzük magunkat, együtt érezzük azt, hogy magyarok vagyunk, együtt érezzük azt, hogy valami minket összetart. Most a szimbólumok itt jelentkeznek. Ennek az alkotmánytervezetnek több ilyen szimbolikus eleme van a konkrétan megnevezett szimbólumokon túlmenően is. Önmagában meghatározó szimbólum az, hogy szakítunk valamivel. Szakítunk azzal, hogy a Magyar Köztársaság Alk otmányát az 1949. évi XX. törvénynek nevezzük. (10.20) De szimbolikus az is, hogy az ember kerül a központba, az emberrel kezdődik az alkotmány szerkezete. Az sem közömbös, hogy ezt a jogok követik, és csak ezt követi maga az állam, hiszen ez az alkotmány osságnak az egyik alapvető kérdése. Az, hogy az embert tartjuk a központnak, üzenet, és azt hiszem, hogy ebben igazán egyetérthetünk az ország minden pontján. Mégis, az alkotmány más értelemben is szimbólum. Szimbólum olyan formában, hogy a gondolkodásnak egy olyan közös nevezőjét kell, hogy képezze, amelyik nem lehet más, ahogy gondolkodnunk kell, ahogy a törvényeket meg kell hoznunk, ahogy a törvényeket utána alkalmaznunk kell. Nagyon nehéz megtalálnunk, hogy a valamennyiünkben közös normarendszert fel tu djuk építeni. Óriási feladat, és ebben a feladatban csak az segíthet, hogy óriási út, óriási tapasztalat áll a rendelkezésünkre. A saját feladatunk az, hogy ehhez próbáljuk igazítani azt, amit mi fogunk alkotni, mert bízom benne, hogy fogunk alkotni. Alkal mas ez a szöveg erre? Igen. Szerintem igen, hiszen egyaránt tartalmazza azokat az értékeket, amelyeket egyrészt minden ember lelke tartalmaz, tehát azt, hogy konzervatív - nemes értelemben - annyiban, hogy a jó hagyományokat meg akarja őrizni, liberális an nyiban, hogy a saját egyéniségének a kiteljesítésére törekszik, és szociális annyiban, hogy tudja, ez csak másokkal együtt lehetséges. Ezek az értékek egyaránt megvannak, és ezeknek a megfelelő kompromisszumát, megfelelő szintézisét kell most megteremtenün k. Bennünk megvan ez a lehetőség, hogy ezt megteremtsük? Nos, itt már aggályaim vannak. Remélem, hogy igen. Természetesen akkor, ha nem úgy kezeljük ezt az egész alkotmánytervezetet, mintegy előre eldöntött fogalmazványt, mint valamit, amihez nem lehet más nak hozzászólni. Ezért nagyon fontos maga a folyamat, nagyon fontos az, hogy az a felhalmozott tudás, amelyik az 1100 éves itttartózkodásunk, az ezeréves államiságunk, a mint egy százötven éve megkísérelt első jogállamunk megteremtésének a körülményei, és az az elmúlt 67 év, amely alatt előkészítette a tudományos élet, előkészítette a szakma, előkészítette a politika, hogy ez a dokumentum az Országgyűlés elé kerülhessen, ez a folyamat bizonyos garanciákat ad arra, hogy nagyon nem hibázhatunk. De természet esen nagyon nehéz lesz megtalálnunk a végső formát. Itt szeretnék kitérni arra, hogy ennek az alkotmánynak a meghozatalára egy folyamat keretében kerül sor, és a folyamatnak egy lépcsőjénél, egy állomásánál vagyunk. Ebben a folyamatban az alkotmány elfogad ásának a lépcsőit és az egyes hatásköröket világosan látnunk kell, hiszen eltérő szerepek vannak. Az egész alkotmányt csak az egész ország fogadhatja el, akkor lesz valamennyiünké. Akkor lesz valamennyiünké, hogyha mindenki elmondhatja a véleményét arról, hogy ezzel az alkotmánnyal egyetértek vagy nem értek egyet. De természetesen ahhoz, hogy dönteni lehessen, szükséges az, hogy döntőképes testület határozzon ebben a kérdésben, és ez a döntőképes testület - lehet, hogy ez egyeseknek nem tetszik - nem más, m int a Magyar Országgyűlés, de nem ő
