Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 23 (179. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
3589 A sajtószabadság inkább csak általában tartalmazza az újságalapítás és működés szabadságát. Köztudomá sú, hogy Magyarországon a politikai akaratképzés, és a politikai közvélemény alakítása csak részben történik meg a többpártrendszer keretein belül. Ez valójában a tömegmédiumokon keresztül valósul meg. Ezért rendkívül fontos lenne a médiumok politikai kieg yensúlyozatlansága (sic!) az egész magyar politikai rendszer működésének garanciájaként. A véleménynyilvánítás szabadságának ez az úgynevezett objektív intézményi oldala. Megítélésünk szerint ezért fel kell venni az alapjogok körébe a véleménykifejezés sz abadságának deklarálása mellett ezt az objektív intézményi oldalt is. A sajtószabadság kérdéskörével függ össze a Magyarországon kialakult torz médiarendszer. A fővárosban centralizált média néhányszáz kulcspozíciójának birtokosai egy leválthatatlan hatalm at működtetnek a társadalom felett. A kialakult helyzet azért is veszélyes és tarthatatlan, minthogy a rádió és az írott sajtó vezérlése, kulcspozíciói egyetlen politikai értékvilághoz tartozók kezeibe került. Ezzel a negyedik hatalom, ellentétben a demokr áciában szokásostól, nem független és pártatlan a kormányzástól. Annak ellenére sem, hogy a kormánypártok a médiák függetlenségéről beszélnek. A tömegmédiumokon belül, belül is távol, önálló és diktatórikus politikai erővé szilárdultak meg, és mint politik ai fegyvert használják az általuk elfoglalt sajtót és tömegmédiumokat. (10.10) Ennek következtében Magyarországon a demokrácia, a sajtószabadság súlyos csorbát szenved, melyre az alkotmánykoncepció nem ad megoldást. Ez számunkra elfogadhatatlan. Tisztelt Országgyűlés! Az élethez való joggal kapcsolatban vetődik fel a halálbüntetés kérdése. Ez olyan fontos kérdés, hogy alkotmányszintű szabályozását nem lehet megkerülni. Amennyiben az új alkotmány készítői ezt a kérdést hallgatólagosan kívánják eldö nteni, úgy az alkotmány elfogadásának népszavazással való megerősítése komédiává válnék. Több mint öt év telt el a büntetési rendszer legsúlyosabb büntetésének, a halálbüntetésnek az 1990 decemberi alkotmánybírósági megszüntetése óta. Az elmúlt években és ma is folyamatosan felmerül a kérdés a közvéleményben és szakmai körökben is, hogy indokolt volte megszüntetni a halálbüntetést, hogy a rendszerváltoztatás utáni kaotikus állapotok körülményei közepette egy jó ideig még szükség lett volna elrettentő erejé nek fenntartására, a bűnözés növekedésének megállítása céljából. Bizonyára emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy a halálbüntetés megszüntetése előtti hónapokban az erre törekvők fő indoka az volt, hogy a halálbüntetésnek semmilyen visszatartó ereje nincs a gyilkosok megfékezésében, és állították, hogy a világ egyetlen országában sem növekedett a legsúlyosabb bűnesetek száma a halálbüntetés megszüntetése után. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a több, mint kétszázéves demokráciával bíró Egyesült Államok ban újból bevezették, miután megszüntetése után több évre vonatkozóan megismerték a gyorsan felszökkenő gyilkosságok számát. Ma az 50 államból 37ben állították vissza a halálbüntetést. Közöttük New York Államban is (Közbeszólás a bal oldalról: Néhány álla mban.), ...ahol a magyar származású George Pataki kormányzóvá választásához nagyban hozzájárult visszaállítását hangoztató szlogenje. A magyar bűnügyi statisztikák szerint 1990 decembere óta már a következő évben hirtelen 50%kal emelkedett a szándékos emb erölések száma, s ezen belül is az előre kitervelt, illetve különösen kegyetlen módon elkövetett, minősített esetek száma felugrott az összes szándékos emberölések egyharmadára. Ez a valóságban azt jelenti, hogy az eltörlés előtti kétszáz körüli gyilkosság helyett évente 300320 ember válik gyilkosság áldozatává. Az elmúlt öt évben félezernél is több embernek kellett azért meghalnia, mert a tömegmédiumok által támogatott liberális szakértők tévesen prognosztizálták a halálbüntetés eltörlésének kihatásait. K ülönösen elgondolkodtató, ha tudjuk azt, hogy a '70es évektől már ritkán ment fel a ténylegesen végrehajtott halálbüntetések száma évi ötre, ami a '80as évek végén lecsökkent 12 esetre. Ez a szórványos végrehajtás is elég volt arra, hogy visszatartsa a megrögzött bűnözőket a
