Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 13 (146. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TÓTH KÁROLY (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):
353 Ismerjük a mondást: "Aki időt nyer, é letet nyer". A kormánykoalíció minden bizonnyal abban érdekelt, hogy egy újabb "gumicsont" törvényt dobjon a parlament és a közvélemény elé, hogy a szociális, társadalmi és gazdasági bajokról elterelje a figyelmet. Meglepetéssel hallhattuk, hogy a legnagyo bb parlamenti párt frakcióvezetője az ellenzéket és koalíciós partnereinek bizonyos köreit politikai hisztériakeltéssel vádolja. Pedig Kőszeg Ferenc nagyon tisztességesen nyilatkozott. Sajnos nem először lehetünk tanúi annak, amikor Szekeres Imre képviselő társunk, az MSZP frakcióvezetője maga reagál hisztérikusan az ellenség... (Derültség a bal oldalon.) ..., az ellenzék jogos felvetésére. (Közbeszólás a bal oldalon: Nem véletlen elszólás!) Talán nem ok nélküli az idegesség. Én megértem, hogy az MSZPn belül és holdudvarában bizonyos személyeket érzékenyen érinthet az átvilágítási törvény. Szeretném megnyugtatni a közvéleményt és a miniszter urat is: az ellenzék nem akarja veszélyeztetni a Magyar Köztársaság biztonságát, és tisztában vagyunk azzal, hogy minde n államnak szüksége van ügynökökre - így nekünk is. De közel sem mindegy, hogy milyen céllal. Ezért szeretném világossá tenni, hogy mi magunk is, akik elszenvedői voltunk az elmúlt rendszer önkényének, különbséget tudunk tenni ügynök és ügynök között. Itt és most azokról az ügynökökről van szó, akiknek tevékenysége - és itt hangsúlyoznám: a tevékenysége - nem egyeztethető össze a jogállamisággal; akinek köszönhetően kialakult a politikai apály, apátia és passzivitás, amely még mindig hátráltatja a Magyar Kö ztársaság demokratikus átalakulását. Azokról az ügynökökről van szó, akik nemcsak beszerveztek, és csak a Bdossziék számát gyarapították, hanem azokról, akik szorgalmas hírforrásként az Maktákat megtöltötték. A hiteles ellenőrzés szempontjából nyilvánval ó összefüggés van az Mdossziék vastagsága és a kifizetett júdáspénzek nagysága között. Ezért is érthetetlen számomra az az aggályoskodás, amely a vizsgálandó személy ügynök voltának bizonyíthatóságát kérdőjelezi meg. Azokról a fizetett ügynökökről beszélü nk, akik abból éltek, hogy polgártársaikat a gondolatrendőrségnek beárulják, és így ellehetetlenítsék azokat, de főként azokról, akik tevékenységüknek köszönhetően olyan politikai karriert futottak be, amelynek eredményeként még most is részesei a közhatal omnak, így minden bizonnyal gátjai a demokratikus átalakulás folyamatainak. Ezeket a személyeket a Magyar Köztársaság demokratikus államrendjében senki sem bújtathatja el, nem kötheti be a választópolgárok szemét anélkül, hogy ne lenne a szemébe olvasva sz ándéka, nemtelensége. Semmiféle jogi csűréscsavarással nem adható morális felmentés sem a volt ügynöknek, sem azoknak, akik az átvilágítási törvény végrehajthatóságát akadályozzák. Sajnos ezeknek a személyeknek a közélettől való távol tartását nem garantá lja a törvény, még időlegesen sem, amit feltétlenül pótolnunk kell. Nem azokat a megfélemlített, megfenyegetett embereket akarjuk eltávolítani a közéletből, akik bár aláírtak valamit, de valós cselekedeteikkel nem lettek kiszolgálói a politikai rendőrségne k. Ezeket a személyeket semmiképpen nem ítéljük el, főleg azért nem, mert volt bátorságuk ezt bevallani. De azokat, akik tetteikkel vagy jelentéseikkel embertársaik szabadságát korlátozták, vagy veszélyeztették életüket, testi épségüket, azokat igen. Szere tnénk, ha nem fertőznék formálódó demokráciánk amúgy is gyengülő morálját. Nem hiszem, hogy egyéniségük alapjaiban megváltozott volna, és reprezentálhatnák a mai magyar társadalmat. Hiszem és vallom, hogy a politikai besúgók, a vamzerok, kollaboráns pufajk ások voltak azok, akik alapjaiban veszélyeztették Magyarország demokratikus fejlődését. Idegen hatalom idegen érdekeit szolgálták. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztő, vagyis az MSZPSZDSZkormány a beadott módosítás szerint jelentősen leszűkítené a z átvilágítandók körét, miközben erre vonatkozóan nincs Alkotmánybíróság által előírt kötelezettsége a parlamentnek. Érdemes felsorolni azokat a testületeket, ahol homály fenntartásában érdekeltek egyes személyek: a főváros polgármestere, nagykövetek, hely ettes államtitkárok és velük azonos jogállású állami vezetők, a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnöke, a Határőrség parancsnoka, a
