Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 21 (177. szám) - Az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF, az MDF
3419 termékhez viszonyított hányadát illetően, mint pedig az akut ágyak, aktív ágyak számát illetően hamis az előterjesztésben. Vajon a módszer, amivel be kívánják ezt vezetni, hasonló, vagy talán sikeresebbnek tűnik. Engedjék meg, hogy Horn Gyula miniszterelnökünket idézzem, két mondatát - ellenzéki politikustól ez igen szép g esztus - most május 10én a sajtótájékoztatón mondotta azt, hogy: "A konszenzus szót ugyan nem ejtettem ki, mert azért egy államháztartási reformnak a kimunkálási és megvalósítása alapvetően a kormánykoalíció felelőssége". De a kérdést, a konszenzust firta tó kérdést azért is indokoltnak tartom, mert egyfelől itt nem csupán egy parlamenti ciklusról van szó, hanem több parlamenti ciklusa zajlik le amíg megvalósul." Tehát rendkívül fontos, hogy a különböző politikai erők az alapvető törekvésekben egyet tudjana k érteni. A másik, amit aláhúznék, hogy itt nemcsak politikai egyetértésre, hanem a társadalom egyetértésére van szükség. Nekem meggyőződésem, hogy a társadalom jóváhagyása, támogatása nélkül ez nem valósítható meg. Hogy lehet ezt megvalósítani? Úgy, hogy nincs olyan része, területe az államháztartási reformnak, ahol ne folynának - és majd a jövőben is folynak - nagyon széles körű szakmai és társadalmi viták. Nos kérem, úgy látszik a miniszterelnök úr ebben a tényleg államférfiúi bölcsességről tanúságot tev ő ígéretében most nem kell csalatkoznunk. Sikerült tökéletes társadalmi konszenzust létrehozni a politikai erők között, hiszen hallottuk, a kormánypártok képviselői rossznak tartják ezt az előterjesztést. Hogy szakmai konszenzus kialakult, azt már az idéze tt szakmai vélemények, pl. az orvosi kamara véleménye, amely egészségügyi katasztrófától tart, az orvosegyetemek rektorainak véleménye, akik azt mondják: "Az orvosegyetemek vezetői az ebből adódó káros következményekért felelősséget vállalni nem tudnak, és azok teljes erkölcsi, politikai és társadalmi következményeit a döntéshozókra hárítják." Vagy a Budapesti Orvosi Kamara véleményének a miniszter úrnak írt levélnek az utolsó szakaszát: "Az orvosi kamara feladata az orvos védelme, jelen fenntartásainkat mé gsem elsősorban az orvosok érdekében, hanem a köztudottan beteg magyar állampolgárok érdekében tesszük. Ilyen intézkedések az amúgy is szánalmas körülmények között élő emberek ezreinek ellátását veszélyezteti, több ezer ember indokolatlan halálát okozhatjá k." Aláírta dr. Szilágyi Géza, a Budapesti Orvosi Kamara elnöke. Nos, megteremtődött a teljes társadalmi, politikai és szakmai konszenzus. Az a kérdés, hogy ezek után miért került elénk ez a törvényjavaslat? Hiszen annak idején a januárfebruári tanulmányo k feldolgozása után a Népjóléti Minisztérium kiadott egy ún. "Sárga Könyvet" - az egészségügyi reformmal kapcsolatos elképzeléseiről - '95 októberében. Ebben a fekvőbetegintézmények kapacitásszabályozásának alapelvei fejezetének első mondata, tehát az a t örvény, amiről most szó van, annak az alapelveiről a minisztérium által kiadott anyag első mondata úgy szól, hogy: "A kapacitás szabályozásának objektív adatokra alapozva a szükségleteket figyelembe véve kell történnie. A normativitás, kontingenselv - amir ől tehát most szó van , az egészségügyben csak korlátozottan alkalmazható, mivel nem képes követni az ellátandó lakosság demográfiai, morbiditási, mortalitási különbségeiből, szociális viszonyaiból, valamint a terület földrajzi adottságaiból komplex infra strukturális feltételeiből adódó eltéréseket. Ez volt '95 októberében, most '96 májusában mégis itt van előttünk ez a normatív kontingenselvet megvalósító törvényjavaslat. (12.00) Mi történhetett közben? Hiszen a rendelés nem most született, a '95. márciu s 12ét megelőző héten kapta meg a kormány a világbanki igénylistát. Egy darabig tartotta magát derék módon a minisztérium, aztán úgy tűnik, hogy a jelen törvény előkészítésével mégiscsak beadta a derekát, csakhogy arra nem volt már elég ideje, hogy megfel elő alapossággal felkészüljön. Az történt, hogy az a fajta átalakítása, reformja az egészségügynek, ami abból indult ki, hogy a szükségleteknek kell meghatározni az ellátási szinteket, kapacitásokat, csak nagyon lassan
