Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 14 (175. szám) - Dögei Imre (FKGP) - a földművelésügyi miniszterhez - "A Tisza-tavi halászok ellehetetlenülése" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár:
3251 szerint az állam halászati jogának hasznosításáról a földművelésügyi miniszter gondos kodik, továbbá ugyanezen paragrafus (3) bekezdése kimondja, hogy a halászati jog átengedésénél elsősorban a horgászat érdekeit kell figyelembe venni. Tisztelt Államtitkár Úr! Ennyi lenne a száraz jog, de mint ön is tudja, a jogszabályokat nem lelketlenül v égrehajtani, hanem tisztességgel és emberséggel, de törvénytisztelő módon alkalmazni kell, és ezáltal kell a jog alkalmazójának mindenkoron a haza szolgálatában állnia. Tudom, hogy a halászóvizeink mérete, haleltartó képessége és halhozama véges. Azt is tu dom, hogy az utóbbi évtizedekben tömegesen megjelenő sporthorgászigény megnőtt. Ugyanakkor el kell mondani, hogy a jelenlegi Tiszató helyén áthaladt eredeti Tisza mederszakaszon tradicionálisan is fennmaradt a halászmesterség. A régi halászok generációról generációra adták tovább e mesterséget, s a legújabbkori történelemben halászati szövetkezetet alakítva 18 aktív halász dolgozott ezen térségben még, és közülük 11 fő még ma sem érte meg, éri meg a nyugdíjkorhatárt. A Tiszató jelenleg halászati szempontb ól a MOHOSZ kezelésében van. A MOHOSZ korábban még foglalkoztatta a megmaradt 11 fő tiszai halászt, azonban ezek az emberek ma már munkanélküliséggel kell hogy szembenézzenek. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt szeretném kérdezni: Lehete a halászati tevékenység et a horgászati igényekkel összhangba hozni? Gondolok itt a haltelepítésre, fajtaszelektálásra, tókarbantartásra és az idegenforgalmi célú vendéghorgásztatásra. A második kérdésem az elsőből fakad. A fenti feladatok megvalósítása során lehetnee a hivatásn ak megfelelően foglalkoztatni a még megmaradt 11 fő halászt, meg lehetnee így menteni az ősi mesterséget is annak tradícióival és tárgyi hagyatékával együtt? Kérem államtitkár úr válaszát. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Kö szönöm, képviselő úr. Az interpellációra dr. Kis Zoltán államtitkár úr válaszol. DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársam! Imre bátyám - szólíthatom így, azt his zem, van közöttünk ilyen jó nexus, és földiek is vagyunk. (Derültség.) Valóban ez a probléma, amit ön fölvet, a varsás halászokat igen érzékenyen érintette. A Tiszatavon nem a szelektáló, nem az állományjavító és nem a tó gazdálkodását érintő halászat szű nt meg, hanem kizárólag csak a varsás halászat. Ezzel összefüggésben, mivel ez egy komoly ellentétet jelentett a horgászok és a főhivatásszerű halászok között is, kártalanításra került sor, amely szerint 7 365 460 forintot fizettek ki 591 varsa ellenértéke ként. Ön azt kérdezi első kérdésében: lehete a horgászok és a halászok között egy olyan együttműködést kialakítani, amely az ilyen jellegű problémákat oldaná. Nemhogy lehet, kell is. Erre törekszünk, és olyan jellegű halászati és horgászati tevékenység fo lytatására hívjuk fel a felek figyelmét a Tiszatavon, amely a halak, a természetvédelem, és nyilvánvalóan ennek a tónak az egyéb funkcióit is figyelembe véve az üdülők valamennyi igényét ki tudja elégíteni. Tárcakörözésen van a halászatról és a horgászatr ól szóló törvény, amely olyan szabályokat fog tartalmazni, ami egyértelműen rendezi e két gazdálkodási ág, valamint a sportnak a kapcsolatát, és a megfelelő harmóniát meg fogja teremteni. Azt is kérdezi ön: lehete a hivatásának megfelelően foglalkoztatni a 11 fő tavi halászt, akik varsával halásznak? Hát ezeket lehet, mert főhivatásuk szerint ezek között volt traktoros, tévészerelő, agronómus - tehát főhivatásuk szerint feltételezem, hogy lehet őket foglalkoztatni; a varsás halászatot jövedelemkiegészítésk ént végezték. Ez azonban nem von le az ön interpellációjának értékéből semmit, mert nyilvánvalóan egy jövedelemkiegészítés is lehet olyan fontos, mint a főhivatásszerű megélhetési lehetőségnek a megkeresése.
