Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 14 (175. szám) - A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - LÁNYI ZSOLT, az FKGP
3194 Míg a kamara a tervezőknek érdekvéde lmet ad, a szövetség társadalmi munkát igényel a tagjai részéről, melynek azonban a szakmával kapcsolatban messzemenő hatása van, így ez joggal igényli úgy a szakma, mint a társadalom és a kormány támogatását. Ezek az érintett társadalmi szervezetek csak f elsorolásszerűen: a Magyar Építészek Szövetsége, A Mérnök Egylet, a Magyar Urbanisztikai Társaság és az Építéstudományi Egyesület. Összefoglalva: a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényre a magyar mérnök és épít ész társadalomnak, tágabban a magyar építésügynek, végül is az egész magyar társadalomnak feltétlenül szüksége van. Az SZDSZ nevében a törvény elfogadását maximálisan támogatom, ugyanezt kérem tisztelt képviselőtársaimtól is. Köszönöm. (Taps.) ELNÖ K (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Tamássy István vezérszónoklatát. Soron következik Lányi Zsolt, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja részéről, őt követi majd dr. Baráth Etele, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Megadom a szót Lányi Zs oltnak, a Független Kisgazdapárt vezérszónokának. LÁNYI ZSOLT , az FKGP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Független Kisgazdapárt frakciója és egész tagsága igen nagy örömmel üdvözli, hogy végre, a változás ok után hat évvel ide, a Ház elé került ez a törvényjavaslat, amely a mérnökök és az építész kamara ügyével foglalkozik. Az előttünk lévő kamarai törvény, amelyről most vitatkozunk, jól értelmezve: egyértelműen szakmai törvénynek minősíthető, azonban elker ülhetetlen, hogy ennek - visszatekintően - egykét politikai változatát is elmondhassam. Mint ismeretes, az elmúlt évtizedekben, az egypártrendszerben a szocialista gazdaság, a tervgazdaság a centralizációra törekedett, és ennek következtében nagy szerveze teket hozott létre, és az államigazgatás vette kezébe ezeknek az irányítását, és az önigazgatás, tehát a társadalmi igazgatás elsorvadt, háttérbe szorult, megszűnt. Ez abban a konstrukcióban működött úgy ahogy, azonban a változás idején, amikor a nagy egys égek szétestek, és rengeteg magánvállalkozó, magántervező, magánépítész kezdett működni, akkor ez az államigazgatási lehetőség nem volt fenntartható, nem működött, s ennek következtében, valljuk be őszintén, a nagyon sok kis szervezetnél, a nagyon sok mérn ökintézetnél, tervezőintézetnél, szervező mérnöki közösségeknél a szakmai követelmény bizony sérelmet szenvedett, és nagyon sok esetben nem megfelelő minőséget tudott csak produkálni. Ennek következtében a magyar mérnökök és építészek, akik az elmúlt időkb en híresek voltak, Európában elismert volt a magyar mérnökök tevékenysége, hátrányos helyzetbe kerültek, ami mind minőségileg, mind etikailag elég sok kivetnivalót hozott maga után. Ezért szükségesnek tartottuk és azért a Független Kisgazdapárt már az első pillanattól harcolt azért és szerette volna, hogy ez a kamarai törvény minél előbb megvalósulhasson, s a kamara saját hatáskörében foglalkozzon a szakmával, a szakma etikai, a szakma felelős feladatainak az elvégzését ellenőrizze, erre legyen lehetősége é s ez megtörténhessen. A Független Kisgazdapárt szerint a társadalmi ellenőrzés és a szakmának a jelenléte ezen testületekben elengedhetetlen és fontos. Ha visszagondolunk az elmúlt időkre, a céhek, az ipartestületek és a műszaki értelmiség körében a kamará k mindig nagy jelentőséggel bírtak, és mindig biztosították azt a szakmai színvonalat, azt az etikai elvárást, ami elvárható volt minden esetben a magyar társadalomban ezektől a rétegektől, akár az ipartestületekre gondolok, akár pedig a mérnöki kamarákra.
