Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 14 (175. szám) - A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - TAMÁSSY ISTVÁN, az SZDSZ
3192 A kamarák - mint közismert - ké tféle típusúak lehetnek: gazdasági kamarák, mint kereskedelmi és iparkamarák, kézműves és agrárkamarák, valamint szakmai kamarák. Az első kamarát, amely már a jelenlegi kamarák célja és felépítése alapján működött, 1599ben hozták létre Marseillaiseben. A Conseil de Commerce kereskedelmi és iparkamarai jelleggel működött. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a szervezet számára olyan szabályozó és ellenőrző tevékenységet is el tud látni, amelyet állami szervek végeztek. Ez a szervezet 1700tól a kormány felh atalmazásával közjogi testületként működhetett. Tagsága kötelező volt, jövedelmét adók módjára behajtott illetékek képezték. Szólni kell egy másfajta, az úgynevezett angolszász típusú kamaráról is, mely angolszász, illetve angolszász befolyás alatti terüle teken terjedt el. Ebben a kamaratípusban nem volt kötelező tagság. A belépés önkéntes jelentkezés alapján történt. A szervezet ilyen formában is hatékony volt, melyet az állam elismert és szolgáltatásait igénybe vette. A korábbi kereskedelmi és iparkamarák tól eltérően alakult a szakmai kamarák helyzete. Ezek a kamarák nem a gazdasági típusú kamarákból váltak ki, hanem a foglalkozásuk sajátosságainak megfelelő érdekképviseletet hoztak létre. A kétféle kamaratípust a nemzetközi gyakorlat szerint négyféle ismé rv alapján határolják el egymástól: a szakmához való viszonyuk, a termékelőállító és vásárló, ügyfélközti kapcsolati viszony, a szakmateljesítményérték és a gazdaságosság mérése, valamint a szolgáltatás jellege alapján. Összefoglalóan megállapítható, hog y a két kamaratípus alapvető, különböző tevékenységi formát, kategóriát foglal magában, melyek nem csereszabatosak. Hangsúlyozandó viszont, hogy mind a két típusú megoldásra szükség van. A szakmai kamarák tehát az önálló értelmiségi szabadfoglalkozásúak vá llalkozói tevékenységének keretei, melyhez képzettséget, gyakorlatot és jogosultságot kell igazolni és a tevékenységet szakmai és szakmaetikai szabályoknak megfelelően gyakorolni. Tisztelt Ház! Az eddigiekben a törvénytervezet létrejöttének okaira és előzm ényeire igyekeztem vázlatszerűen rámutatni. A továbbiakban magával a tervezettel, annak néhány vonatkozásával foglalkozom. Általánosságban leszögezhető, hogy a mérnökszakmák művelőinek döntő része egyetért e törvény létrejöttével. Nem kerülhető meg a törvé ny időszerűségének kérdése. Ez a törvény jelen időpontban körülbelül hat év késésben van. Nem lenne ugyanakkor ildomos e késedelmet teljesen az előző kormány nyakába varrni, vagy a jelenlegit felelősségre vonni, hogy miért fennállásának félidejében nyújtja csak be a törvény tervezetét. A helyzet ugyanis az, hogy a rendszerváltás katarzisában elsősorban a létfontosságú törvények meghozatalára volt szükség. Nézőpont és ízlés dolga persze, ki mit, illetve melyeket tart annak. A mérnöki szakmák szakmagyakorlási feltételei időközben teljes mértékben megváltoztak. A korábbi centralizált, hatalmas tervezőintézetek és kivitelező vállalatok szétbomlottak, megszűntek. Jelenleg az építésügy, beleértve minden ágazatát, szinte majdnem teljes mértékben privatizált, magánt ulajdonban áll. Ez a hatalmas szerkezeti átalakulás egyidejűleg történt a megrendelői kör változásával, illetve az állami önkormányzati megrendelések döntően az infrastrukturális területek felé fordulásával, a lakásépítés volumenének negyedére való csökken ésével. Súlyosbította a nehézségeket a vonatkozó törvényi kör gyors avulása, valamint a korábbi hatósági ellenőrzés megszüntetése. Talán egyesek emlékeznek még az Alkotmánybíróság határozatára, melyben egy fontos ellenőrző pontot szüntetett meg, az ÉSZBt, az Építéstervezési Szakértő Bizottságot, amely magántervező jogosítvánnyal készülő tervek szakmai ellenőrzését
