Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 14 (175. szám) - A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZILI KATALIN, környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár:
3189 Csak az épületvagyon értéke hozzávető legesen 10 ezer milliárd forint. Hatalmas érték, a nemzeti vagyon meghatározó eleme. Ennek a hatalmas értéknek megteremtéséhez és megőrzéséhez igen jelentős mértékben járultak és járulnak hozzá ma is a műszaki élet vezető képviselői: a mérnökök és az építé szek. A szabályozatlanság az elmúlt évek során számos szakmai, sőt anyagi veszteség okozója is lett - morálisan leértékelte magát a szakmát is. Az építészeti és a mérnöki tevékenység szabályozott formában, pontos műszaki, szakmai, szakmaetikai követelménye k között zajlik. Az elmúlt évtizedek tervezővállalati rendszere ezt többékevésbé biztosította a hivatali elvű szabályozással, ez a rendszer azonban a nyolcvanas évek folyamán felbomlott: számos kisebbnagyobb önálló tervezőiroda jött létre. Ez strukturáli san megfelelő, azonban a meglévő állami elvű szabályozás már nem alkalmazható rá. A piacgazdaság gyors betörése ezen a fontos szakmai területen anarchikus állapotokat eredményezett a szakmai színvonalban, a tervezői piac védelmében, a szerzői jogok érvénye sítésében, a közérdek és a közpénzek védelmében. Nem lehetséges és nem kívánatos ezen ellenőrzőszabályozó funkciókat állami feladatként meghatározni. A feladatokat a szakma önigazgatásának kell megoldani. Ez a nyugati országok gyakorlata, és hazánkban is több szakterület - gondolok itt az egészségügy vagy akár az igazságügy területére - szabályozza és ellenőrzi önnön szakmai tevékenységét ezen a módon. Az erre alkalmas köztestület a szakmai kamara, amely a közösség érdekében biztosítja és felügyeli a szemé lyhez kötött szakmagyakorlási feltételek meglétét - ez a közjogi funkciójuk lényege. A mérnöki és az építészeti tevékenység önmagában rendkívül összetett és sokrétű tevékenységfajtát jelöl. Ide tartozik egyebek mellett a kutatás, a fejlesztés, az üzemtechn ológiai irányítás, az oktatás, a tervezés, a mérnöki tanácsadás és szakértés is. Ezek közül elsősorban a tervezés és a szakértés olyanok, amelyekre a szakmai kamarákra vonatkozó említett ismérvek elsősorban jellemzőek, s amelyeket hátrányos jogszabályaink ma is külön szakmai feltételekhez, egyéni jogosultságokhoz kötnek. A szakmai nyilvántartásokat - örökségként - egyes esetekben a megyei városok önkormányzati hivatalai, más esetben valamelyik szaktárca valamely egysége végzi. Ez a rendszer fölöslegesen ter heli a közigazgatást, nem megfelelő eredményességgel működik. A jogalkotó szerveknek gyakorlatilag semmilyen eszközük nincs a szakmai és szakmaetikai kérdések érdemi befolyásolására. Hangsúlyozni kell: ez csak a szakmai önigazgatás, a hatósági jogkörrel fe lruházott szakmai köztestület, a kamara feladata és jogköre lehet. Ebben a mérnök- és építészszakma teljesen egységes ma. A kormányzat az itt röviden vázolt helyzetet is rendezni kívánja a közigazgatás megkezdett korszerűsítésével. Ennek fontos eleme, hogy a nem feltétlenül állami keretekben elvégezhető közigazgatási feladatok közül a szakszerűségre, a kompetenciára, az etikus magatartásra vonatkozó feladatokat a szakmai kamarákra kell bízni. Ugyanilyen feladatuk van a vállalkozói, gazdálkodói szférában a g azdasági kamaráknak. A kétféle kamaratípus hasznosan kiegészíti egymást, amint ezt a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény idevonatkozó 1. § (2) bekezdése is megerősíti. A két önálló szakmai kamara létrehozása több éves, széles körű egyeztetés alapján, alapvetően szakmai közmegegyezés formájában alakult ki. Figyelembe veszi az építészeti és a mérnöki tevékenység eltérő jellegét, a különböző felelősségi, irányítói és koordinatív szerepkört, valamint a nemzetközi szakmai tagozódást és kamarai gyak orlatot. Az egyetlen törvény keretében történő szabályozás ugyanakkor azért volt lehetséges, mert a két kamara általános szabályai sok vonatkozásban megegyezőek. Ez a megoldás megfelelő lehetőséget és természetesen garanciát is biztosít arra, hogy az egysé ges jogalkotói célkitűzések - a valóságos és demokratikus szakmai önigazgatás, tényleges hatáskörű köztestület, konkrét közfeladatok ellátása - a gyakorlatban is érvényre jussanak.
