Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 14 (175. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CSÉPE BÉLA (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
3178 Április 20án megkapták az intézmények az emelt összegű kiutal ást; az egy másik kérdés, hogy a bérfelosztás ott, ahol nem jött létre, az részben az intézmények magatartására, a menedzsment rugalmatlanságára, a tájékoztatás és a teljesítmények ellenőrzési hiányára vezethető vissza. Ennek okait természetesen meg kell n ézni, és vizsgáljuk, de ezekért - mint ahogy a Vas Utcai Kórház helyzetéért - nem a kormányt terheli a felelősség. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Csépe Bél a frakcióvezetőhelyettes úrnak, Kereszténydemokrata Néppárt. CSÉPE BÉLA (KDNP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az egészségügyi dolgozók bérhelyzete kiemelten feszültségterhes, nagyon sok más területen is van feszültség, hiszen - mint tegnapi napirend előtti hozzászólásomban rámutattam - a kormány által prognosztizált és a szerződésekben is szereplő idei, legfeljebb kétszázalékos reálbércsökkenés komoly veszélybe került az első negyedév inflációs adatai alapján, és ez nyilván kiemelten sújtja az egészségügyi dolgozókat. Mi úgy gondoljuk, hogy a kormánynak erre a területre mindenképpen jobban oda kell figyelnie. A múlt héten a Rókus Kórházban tartottak egy fórumot, és az a segélykiáltás, ami ott elhangzott, tulajdonképpen keresztmetszetében bemutatja ezt az egé sz problémát. Mi úgy gondoljuk, hogy amikor az egészségügyi dolgozók a múlt év őszén tüntetni jöttek ide a Parlament elé, s a miniszterelnök úr személyesen megígérte a mintegy 28 százalékos béremelést, akkor mindent el kellene követni, hogy az egészségügyi dolgozók ne érezzék ezt a cserbenhagyottságot, mert - amint államtitkár úr is mondta - a kormány nem tudja garantálni azt, hogy mindenki személyesen megkapja ezt a béremelést. Nem mindegy azonban ennek a mértéke, és egyáltalán nem mindegy az, hogy ebből a helyzetből mi az a maximum, ami kihozható, és én ajánlom, mi ajánljuk a tisztelt kormánynak, a pénzügyi kormányzatnak, hogy ezzel a szférával kiemelten foglalkozzon, hiszen az előbbi napirend előtti hozzászóláshoz is lehet kapcsolni ezt a kérdést: nagyon fontos az ország egészségügyi állapota. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom szót Gyimóthy Géza frakcióvezetőhelyettes úrnak, Független Kisgazdapárt. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Tisztelt Ház! A Kelemen András frakcióvezetőhelyettes úr által fölvetett probléma azért aktuális, mert az utóbbi hónapokban ugyanolyan sztrájkhelyzet alakult ki az egészségügyben, mint korábbi időszakban az oktatásban, csak úgy látszik, nincs olyan erős szakszervezeti lobbyja - ezt mindenféle él és irónia nélkül mondom - az egészségügyben, mint - mondjuk - az oktatásban van. Ha ilyen lenne, már itt rég több tízezres tüntetések lennének az egészségügyben is. Általában az orvosok többsége el van foglalva a gyógyítómunkával, és annyira agyonterheltek azok a középkáderek, ápolónők, nővérek, hogy nyilván nem azon gondolkoznak, hogy mikor tüntessenek. A 2628 százalékos béremelést, amelyet a kormány előirányzott az egészségügyben dolgozóknak, nagyon sok vidéki k órházban csak illúzióként élik meg a dolgozók, valóban nem látják annak a biztosítékát, hogy a tízezer kórházi ágy leépítése milyen arányossággal történik. Vannak nagy, jól működő budapesti kórházak, "fejlesztésre ítélt" megyei kórházak, és járási székhely eken, városokban működő, leépülés alatt lévő kórházak. Ilyen például a tatai kórház. Amikor 80 dolgozót elküldtek a tatai kórházból, hosszú ideig képviselői lobbyzás kellett, míg a végkielégítést és azt a kis utolsó havi fizetésüket megkapták az elbocsátot t orvosok és középkáderek.
