Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
3117 vidéken. Az, hogy rendelőintézeteket, kis kórházakat zárnak be, adott esetben azt jelentheti, hogy 6070 kilomét erre van a legközelebbi kórház, a legközelebbi szakorvosi ellátás. Ugyanis a körzeti orvos, ahol, mondjuk, ezer vagy még ennél kisebb lélekszámú falu van, minden szakmában nem lehet szakorvos. Gondoljanak csak bele abba, hogy Perőcsényből, Vámosmikoláról, három átszállással mikorra ér be a beteg egy szakorvosi kezelésre, milyen költséggel; sok esetben már mentővel kell szállítani. Mennyibe kerül ez?! Tehát megint az a hiba követődött el, hogy egy forintot megtakarítottunk, csak ez az egy forint tíz forintba kerül a végén. Sorolhatnám a vidéket sújtó intézkedéseket. Egyet említek meg még belőlük: az olajjal fűtők bizonyos olajtámogatása. Kérem, ott, ahol nincs folyó gáz, ott, ahol az infrastruktúra fejletlen, a szocializmus alatt állami támogatással álltak át olajfűtésre. Azt mondták nekik, hogy ez a modern, ez az olcsó, oldják meg így a fűtésüket. Közben megöregedtek, nem tudnak szenetfát szállítani, az olajfűtés ott a nyakukon. Ezt így megszüntetni, ahogy önök gondolták, ez lelketlen megoldás! Tudom, valami t tenni kellett. De azért, mert egyesek szőkítették az olajat, nem lehet azokat az embereket sújtani, akiknek ehhez az egészhez semmi közük. A konkrétan a mezőgazdaságot érintő intézkedéssor tragikus. Tragikus - és ha egy szóval akarnám jellemezni, az egés zre az elbizonytalanítás a jellemző. A mezőgazdasági intézményrendszer elbizonytalanítása rettenetes veszélyekkel jár. Erre felhívtam az 1994. évi pótköltségvetés idején is a figyelmet, 1995ben is, de süket fülekre talált. Tudom, önöknek az agrárintézményrendszer már a választások idején szálka volt a szemükben. Emlékezzenek csak kormánypárti képviselőtársaim, nagyon fontos pontként beépítették a kormányprogramba, hogy a földművelésügyi hivatalokat meg kell szüntetni. Szinte az első intézkedésük volt az, hogy az ehhez az intézményrendszerhez kötődő, bár nem hozzátartozó falugazdászhálózatot, úgy ahogy van, tönkretegyék. Végül is több átszervezésen és több elbizonytalanításon keresztül egy új név alatt sikerült megtartani, jelentős vérveszteségekkel. De je lzem, minden elbizonytalanítás, minden elbizonytalanodás minőségi romlást eredményez. Nagyon sokan, akik tehetik, fogják magukat, elmennek, egy biztosabb állás után néznek. Az 1994. évi pótköltségvetéstől kezdődően folyamatosan egy negatív szelekciót induk áló intézményrendszerpolitika zajlott. Először egymilliárdot, aztán félmilliárdot vontak el az agrárintézményrendszerektől, és ez megtette a hatását. Azt azért jelzem: akkor amikor egy ország csatlakozni akar az Európai Unióhoz, ez a lépés tragikus lehet . Sokkal inkább erősíteni kellene ezeket az intézményeket, nem pedig így gyengíteni. Nem beszélve arról, hogy ez az átrendezés, a mostani közigazgatási reform - a megyei dekoncentrált szervezetek egy egységbe vonásával - tovább folytatódik, és nem tudjuk, hogy mi lesz a hatása. Sajnos, egyenes választ mind ez ideig nem kaptunk arra vonatkozóan, hogy mi lesz a növényegészségügyi és állategészségügyi szervezettel. Hogyan fog ez működni? Kedves képviselőtársaim, ezt akkor teszik önök, amikor itt van a nyakun kon egy halom ismeretlen - vagy nálunk ismeretlen - betegség; beszélve a kergemarhakórról, az erwiniáról - amely ezt a bizonyos almapusztulást idézi elő , a japán cserebogárról, kukoricabogárról és egyebekről. Olyan kártevőkről van szó, amelyek egy stabil szolgálat nélkül milliárdos károkat okoznak, és megint az történhet, amit az előbb mondtam: egy forintért tíz forinttal fizetünk. Elbizonytalanított minisztériumi és intézményrendszeri dolgozók természetesen hibát hibára halmoztak. Gondoljunk csak a követ kezőkre: Magyarországon volt burgonyaügy, amikor a burgonya ára hirtelen 100 forintra futott fel; volt búzaügy, amikor a búzát 911 ezer forintért vásárolták fel - ma 30 ezer forint ugyanennek az ára. (16.30) Ebben az egészben azonban az az érdekes, hogy e zt előre jeleztük, előre megmondtuk: a világpiacon megy fel a búza ára, tehát információra van szüksége a termelőnek. Volt, amikor a szőlőt gyümölcsléként, mustként vitték ki Magyarországról; most a legújabb a kukorica, amikor önök ugyan megtiltották a kuk oricaexportot, de a kukoricadaraexportot nem, tehát egyszerűen csak az
