Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
3114 Hadd szögezzem le ismételten, bár a bevezetőmben is említettem - amiben tulajdonképpen ma talán tényleg egyetértés volt, és szeretném a kormány szándékát ez ügyben is ismételten megerősíteni - hogy nem tudunk olyan rendszert elképzel ni, és nem is gondolkodunk azon, ami a mai nyugdíjasok helyzetét rontaná. (16.10) Nem tudunk és nem is gondolkodunk olyan változtatásokról, amelyek a szerzett jogokat elvennék azoktól, akik már egyszer azokat megszerezték, beleértve azokat az egyetemistáka t is, akiket majd a korhatáremelés érint, és számukra ez most szolgálati idő. Természetesnek tartjuk és gondolkodunk azon, hogy gyermekkedvezmények továbbra is létezzenek, és természetesnek tartjuk azt is, hogy miután a változások nagy horderejűek és hossz ú évtizedeken át fognak érvényesülni, kellő felkészülési időt adjunk az állampolgároknak. Ez a három olyan alaptétel, amit mindenki hangsúlyozott, mindenki megfogalmazott, és én úgy gondolom, hogy akár a rendszer egy bizonyos nagyobb politikai érzékenységű emeléséről - mint a korhatáremelés - van szó, akár pedig a rendszer teljes egészének a reformjáról, ezt mindenféleképpen szem előtt kell tartani, és szem előtt is fogja a kormány tartani a jövőre vonatkozóan is. Sokan kérdeztek a nálunk most - legalábbis a közelmúlt történelméhez viszonyítva - újnak tekinthető várományfedezeti résszel kapcsolatos garanciakérdésről. Kormánypárti képviselőtársaim a vitában erre is elég részletes és alapos választ adtak. Én azonban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a garancia - ezt is elmondták, de hadd erősítsem meg - tulajdonképpen tényleg igazából a jól működő, prosperáló gazdaság, ami mindenfajta nyugdíjelemmel kapcsolatban leginkább alátámaszthatja a biztonságnak azt a fajta garanciáját, amit mindenki keres, és en nek a gazdaságnak az élénkítését, működését segítheti elő ez a várományfedezet. Van egy ilyesfajta általánosabb összefüggés is. De hadd tegyek hozzá még valamit - igazából nagyonnagyon csodálkozom a békekölcsönszerű felvetéseken és azon még inkább, hogy e zt egy fiatal korosztálynak az érdekképviseletét mindig markánsan hangsúlyozó párt képviselője tette, amikor utalt arra, hogy itt az államnak kell valamifajta kölcsönt adni. Az én tapasztalatom, amit lakossági fórumokon, más alkalmakkor szerzek, kifejezett en az, hogy az emberek döntő többsége, de főleg a fiatalok, igenis látnak fantáziát, rációt abban, hogy legyen egy olyanfajta számla, ami az ő nevén van, amire ő teszi be a pénzét, megválaszthatja a pénztárt, adott esetben, miután a pénztárnak tagja, részt vehet a pénztár irányításában, nyilván ez egyfajta sajátos delegációban működhet, és tudja azt, hogy ő takarékoskodik magának. De nézzük meg, hogy merrefelé haladnak, mozognak azok a folyamatok, amikor semmi mást nem tett tulajdonképpen a kormány, csak fe lnyitott bizonyos korábban nem létező jogszabályi tiltásokat, zsilipeket! Ha én pontosan vagyok informálva, akkor ma hozzávetőlegesen hatszázezer ember tagja az önkéntes nyugdíjbiztosító pénztáraknak, azoknak, amelyek fölött ugyan van pénztárfelügyelet, de messzemenően nincs olyasfajta garancia és olyasfajta kemény, rigorózus rend a befektetésekben, a kontrollokban, az ellenőrzésekben és az előírásokban, mint amit, mint elhangzott, a várományfedezeti nyugdíj kötelező, elismert pénztárokat terhelő nyugdíjele ménél a kormány - illetve amit majd ajánl a parlamentnek - kíván adni azoknak, akik természetesen egyfajta kötelező jelleggel, de ideteszik a pénzüket. Beszélnek kockázatról, arról, hogy ez a gazdaság hullámzásának van kitéve. Ne felejtsék el: itt hosszú t ávú befektetésekről van szó, nem egykét év hullámzásáról. Az elosztókirovó - ami egyfajta stabilitást hoz, mert ez a pénz mindig bejön - sokkal inkább ki van téve egyegy év gazdasági hullámzásának. Lásd például az ez évi, mostani nyugdíjhelyzetet. Nem l ezárom - és le is járt tulajdonképpen a 15 percem - ezt a mostani vitát, nincs is erre felhatalmazásom, hanem csak azt szeretném konstatálni a magam részéről, hogy mindenféleképpen egy olyan eseménynek voltunk a tanúi, ami a kormány szándéka szerint egy vi tának a nyitánya volt,
