Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
3112 Akkor, tisztelt Országgyűlés, viszontválaszra a pol itikai vitában megadom a szót Szabó György népjóléti miniszter úrnak. (16.00) SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter : Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bevallom őszintén, hogy felül kell vizsgálnom az előzetes állá spontomat, amikor is volt bizonyosfajta aggályom a politikai vitanappal kapcsolatban. Nevezetesen az, amit itt többen fölvetettek, hogyha konkrét számokról, adatokról, információkról a tájékoztató és a felvezetés nem szól, akkor kellően intenzív, alapos és elmélyült lesze a vita, megvane ennek a lehetősége. Végül is én úgy ítélem meg, hogy ezek az aggályok fölöslegesek voltak, és úgy ítélem meg a vita tapasztalatai alapján, hogy rendkívül hasznos volt. Azért volt hasznos, mert mint kiderült itt, nagyon al apos, sarkalatos kérdésekben is nézetkülönbségek vannak, akármennyire is szeretnénk azt elkerülni, és én azokkal értek egyet, akik azt fogalmazták meg, hogy ez a nyugdíjkérdés ténylegesen legyen végre nemzeti kérdés, pártpolitikai érdekeken felülemelkedő k érdés, de mégis úgy tűnik, hogy ezek a sarkalatos vitakérdések, ittott már ideológiai hitvitává fajuló kérdések, valahol párttörésvonalak mentén is felsorjáznak, amit én mód felett sajnálok, tegyem hozzá, és még inkább sajnálom, amikor ebben a kérdésben memóriagyakorlatok zajlanak, hogy ki mikor mit mondott és mire emlékszik. Hadd emlékeztessem tisztelt képviselőtársaimat, hogy itt ebben a kérdésben igazán fontos tényleg az, hogy hova tartunk. Mert ez érdekli az embereket. S amiért hasznos volt mégis, azé rt állítom, mert meggyőződésem, hogy az oly sokszor és sokféleképpen tálalt elképzelések a nyugdíjrendszer átalakulásáról, az ezzel kapcsolatos kormányzati és más elképzelésekről, a kapcsolt garanciákról a sajtóban, más helyütt, fórumokon oly gyakran sokfé leképpen elhangzanak. Én a magam részéről egészen biztos vagyok abban, hogy jó néhány félreértést sikerült tisztázni, és biztos vagyok abban, hogy azok részéről, akik figyelemmel tudták kísérni a televízióban vagy a rádióban ezt a mai vitanapot, azért ez az érdeklődés széles körű volt, hiszen valóban nagyon átfogó kérdésről van szó, mindannyiunkat érintő kérdésről volt szó, ténylegesen úgy konstatálhatják, azt állapíthatják meg, hogy ma többet tudnak, akkor is, ismétlem, hogyha nem lehet egész pontosan kis zámolni, hogy egy 1948ban született nő pontosan milyen feltételekkel és milyen nyugdíjjal vonulhat abban az esetben netalántán nyugdíjba, hogyha ilyen és ilyen ösztönzőrendszereket alkalmaznak, és hadd ne soroljam az egyéb, itt és most nem bemutatott és n em tisztázott részleteket. Nagyon fontosnak tartom a magam részéről azt is leszögezni, hogy vannak azért olyan kérdések, amikben én úgy érzékelem, hogy majdnem teljesen egységes a Ház. Akkor is, hogyha feltehetően a későbbi viták során a részletekben még é les véleménykülönbségek fogalmazódhatnak meg. Ez pediglen az a bizonyos korhatárkérdés, aminek a szükségességét, elkerülhetetlenségét, sürgősségét - Kósáné Kovács Magda azt hiszem, a muszájt alkalmazta a kelllel szemben mint egy keményebb fogalmat - tulaj donképpen senki sem vitatta. Vagy majdnem senki sem vitatta, mert volt egy párt képviselője, nevén mondjuk: Lezsák Sándor úr, aki egy olyan kijelentést tett, hogy amennyiben '98ban az MDF hatalomra jut, akkor visszaállítaná a kormány által, és ismétlem, s zinte az összes párt által most nem vitatott korhatáremelést a most érvényes korhatárra. Meg kell hogy mondjam, hogy ez engem azért aggasztott és szomorított el, mert ilyen súlyos, felelőtlen politikai kijelentést ritkán lehet hallani a Házban. Hiszen ha g yakorlatilag a most őáltala fémjelzett, korábban meghatározó kormánypárt ezt már egyszer belátta, és gondolom, a jogfolytonosságot ő sem tagadja, és végül is tényleg ezer és egy ok hangzott el itt és most képviselőtársaim részéről, hogy nem a korhatáremelé s a kérdés, hanem a módja, a mikéntje, a végrehajtás szükségessége, akkor nem tudom, hogy ezt a fajta kockázatot felelős politikus megengedhetie egyáltalán magának.
