Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - GAÁL GYULA (SZDSZ): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KISS JÓZSEF (MSZP):
3101 Az első az, tisztelt képviselőtársaim, a konkrét kérdések közö tt, hogy fenntarthatóe és változatlan formában megtarthatóe a jelenlegi nyugdíjrendszer. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalról nem hangzott el olyan vélemény, de az eddig megjelent sajtóhíradások, a Nyugdíjbiztosítási Ön kormányzat véleménye vagy bármi más mértékadó forrás sem támasztott olyan követelményrendszert, miszerint változatlan formában meg kívánná tartani a jelenlegi nyugdíjrendszert. A vita - néhány kivételtől eltekintve - mégiscsak arról zajlott, hogy meg kell változtatni, meg kell reformálni, legfeljebb a módszerben, a megoldások tekintetében volt a vita. Ez a nyugdíjrendszer a hetvenes évek elején alakult ki, és igazság szerint nem maga a nyugdíjrendszer változott meg elsősorban, hanem a társadalom változott m eg körülötte. Ez a nyugdíjrendszer önmagában talán még működőképes is lenne, azonban méreténél, mamutvoltánál, alkalmazkodási képtelenségénél fogva nem képes alkalmazkodni a megváltozott társadalmi követelményekhez. Amikor ez a rendszer kialakult, akkor te ljes foglalkoztatottság volt. Nem létezett, vagy külső források felhasználásával el lehetett fedni az inflációt. Összecsúsztatott jövedelemhatárok voltak, lényeges különbségek különböző jövedelemtulajdonosok között nem voltak, így természetes volt, hogy ig azából a nyugdíjakban sem voltak különbségek. Ugyanakkor a pénzbeli társadalmi juttatások helyett számos természetbeni társadalmi juttatás volt, ami a munkában állókat és a nyugdíjasokat egyaránt megillette. Elviekben egy kisebb nyugdíjból ki is lehetett j önni, nem kellett a nyugdíjnak valós, reális értékűnek lennie. S állítólag nem maradtak fenn - legalábbis a hetvenes években ezt mondták - olyan személyi, családi vagyonok, amelyek az öngondoskodás lehetőségét biztosították volna - bár ezt az utóbbi megáll apítást ma már néhányan talán kétségbe vonjuk, nevezetesen, hogy nem maradtake fent ezekben az időszakokban is ilyenek. Megváltozott a helyzet: rendszerváltás következett be, ami hozzátevődött ahhoz a világméretű folyamathoz, amit a demográfiai helyzet é s az elöregedés is mutat. Ezzel kapcsolatban azt mondta Selmeczi Gabriella képviselő asszony, hogy a demográfiai változásoknak nálunk nem ugyanazok az okai, mint a fejlett nyugati országokban. Ebben van némi igazság, mert nálunk az elöregedésnek olyan mért éke, mint ott, nem következett be. De a következmények ugyanazok, hiszen kiszélesedett a nyugdíjas réteg, s nem elsősorban az elöregedés miatt, hanem azért, mert egyre szélesebb körre terjedt ki a nyugdíj mint szolgáltatás anélkül, hogy ezt korábban megala pozta volna bármiféle járulékfizetés. S ez ugyanolyan hatású, mintha egyébként az a korcsoport növekedne, amely korábban is munkában volt. Kiszélesedett ez a kör. Melyik körre gondolok elsősorban? Például a mezőgazdasági tevékenységet folytatókra, ahol a m ezőgazdasági járulék kiszélesedett egy körben, egyszer csak nyugdíjként elismert lett. Egy ideig a korhatár ugyan kedvezőtlenebb volt - nem ártana emlékeztetni arra, hogy magasabb korhatár volt akkor, amikor ott annak idején bevezették a nyugdíjat, mint am i felé most irányt vettünk , tehát kedvezőtlenebb volt a korhatár. A kor kiszélesedett, így ma már mindenki egyformán nyugdíjasként beszél ugyanerről. Közben pedig még valami bekövetkezett: megváltozott a tulajdonosi szerkezet - most már visszafele , teh át újra magántulajdonba került a termelőeszközöknek az a része - a föld , ami eddig a megélhetést biztosította, és lám, egy ellentmondás alakult ki. Kialakult egy olyan ellentmondás, amihez a jelenlegi rendszer nem képes alkalmazkodni - ezt bebizonyította az elmúlt időszak , nem képes, mert nincs olyan ajánlata, ami például egy mezőgazdasági termelőnek valós és reális ajánlat lenne arra, hogy a saját öregségéről hogyan gondoskodjon. Ez a kérdés ma talán még nem égető, mert azok közül, akik ezzel foglalkoz nak, nagyon sok olyan van, aki már megszerzett valamilyen jogosultságot, és nyilván meg fogja kapni a nyugdíjjáradékát. (15.10)
