Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KISS PÉTER munkaügyi miniszter:
3088 Ez egy álszent viselkedés. Azt gondolom, ez messze nincs összhangban a párt három évvel ezelőtti véleményével, hiszen szép politikai gesztusként támogatták, majd pedig valójában periferizálják, a mikor kormányra kerülnek. Ugyanis arról van szó, ha a befizetők jó részének - és azoknak az aktív korosztályoknak, ahol, mondjuk, a 40 év alattiaknál jelentős járulékalapszélesítés is történik - a befizetési tömegét betesszük egy várományfedezeti rendszer be, akkor ez nyilvánvalóan kiesik a jelenlegi nyugdíjrendszerben bennlévők kasszájából, tehát itt óriási hiány keletkezik, aminek messze mutató következményei vannak. Ez a probléma így egyértelműen a jelenlegi nyugdíjönkormányzatra van testálva. A harmadi k dolog: említettem a bevezetőmben, hogy ez a vita nincs megfelelően előkészítve. Azt gondolom, hogy a munkaerőpiaci hatásoktól kezdve, a szociális problémákon keresztül a feketegazdasággal való összefüggésekig nincsenek meg azok a hatástanulmányok, és nin csenek mellé téve azok a feltételrendszerbeli dolgok, amikben gondolkodunk. Itt több alternatívában kellene gondolkodnunk, és amellett látni kellene azt, hogy ezek a modellek milyen módon viselkednek, ugyanis ma még nagyon nehéz előre látni az elkövetkezen dő néhány évnek akár a gazdasági növekedésbeli, akár inflációbeli változásait, akár - mondjuk - a feketegazdaság kondícióit. Negyedik kérdésként megemlíthetem, hogy lesz egy nagyon kemény átmeneti idő akkor, ha a kormányzat koncepciója érvényesül. Ennek ka pcsán egyébként a szakszervezetek véleményét sajnálatos módon nem hallottam a szocialista párti oldalról, pedig hát számos képviselője itt ül a parlamentben ennek az érdekvédelmi csoportosulásnak, és azt gondolom, hogy őket is kőkeményen érinti, már csak a hatalmi befolyások szempontjából is. Tehát lesz egy átmeneti időszak, amíg a megmaradó felosztókirovó rendszer - tehát ami a jelenlegi nyugdíjasokat és a negyven év fölöttieket érinti - demográfiailag és finanszírozási oldalról is működőképessé nem válik . Addig mintegy 100 milliárdos deficit keletkezik, amit valamilyen módon finanszírozni kell. El kell mondanom, hogy tízéves állampapírt a mai magyar piacon eddig még nem mertek kibocsátani. Tíz évig honnan veszünk 100 milliárd forintot, ami az egyenleg sze mpontjából befizetésként kiesik a jelenlegi felosztókirovó rendszerből. Ennek óriási államadósságbeli és kamatkiadási vonzata van, amiről óriási hallgatás van a többség soraiban. Igazából nem látom ennek a megnyugtató megoldását. Azt gondolom, megalapozot t azt mondani, hogy nincs megfelelően előkészítve - szónoki túlzással azt mondhatnám, hogy puccsszerűen van előkészítve - ez a dolog, ugyanis a számunkra eljuttatott anyagok rengeteg megválaszolatlan kérdést tartalmaznak, és természetesen felvetik annak a politikai gyanúnak is az árnyékát, hogy az elmúlt ciklus szocialista és szabaddemokrata véleményei, illetve a mostani álláspontok és a kormányzati beterjesztés nem mindig vannak összhangban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Kiss Péter miniszter úrnak. KISS PÉTER munkaügyi miniszter : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, a nyugdíjrendszer és a foglalkoztatáspolitika egymásrautaltságát nem ke ll hosszasan bizonygatnom. A piacgazdaságba való átmenet társadalmi feszültségeinek mérséklésében az elmúlt években a társadalombiztosítás igen nagy terheket vállalt. Egyre többen éltek az idő előtti nyugdíjba vonulás lehetőségével, amelyet a foglalkoztatá spolitika tett lehetővé. A korhatár előtti nyugdíjazásoknak jelentős szerepük volt abban, hogy a gazdasági rendszerváltás munkaerőpiaci veszteségei kezelhetők maradtak, ugyanakkor ezek a nyugdíjasok jelentős számban keresnek munkalehetőséget a legális és a feketemunka piacán. A számítások azt mutatják, hogy a foglalkoztatás és a nyugdíjbiztosítás kialakult szereposztása már középtávon sem tartható. Veszélyezteti ugyanis a nyugdíjrendszer biztonságát, mert azzal kell
