Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
3082 mélyen nyomott fizetésével rende lkeztek, és abból az alacsony fizetésből deriválódott, született meg az ő nyugdíjuk - tehát alacsony fizetésből alacsony nyugdíj. Egy szóval kisnyugdíjasoknak szoktuk nevezni ezt a réteget, és az ő gondjaik ügyében nagyon kevés segítség történt. Az elmúlt négy évben egyszer sikerült egy olyan nyugdíjemelést létrehozni, amely kifejezetten a nyugdíjban eltöltött évek alapján adott többletnyugdíjemelést, ezzel elsősorban ezt a réteget, a társadalomnak ezt a szeletét akarta jobb helyzetbe hozni. Nem jutott rá többször forrás, holott most egy egész más világban élünk, egész más árak vannak, egész más bérrendszer van; a nyugdíjak indexálása folyik, de a már elrontott helyzetet indexálva is csak elrontottnak lehet látni, legfeljebb úgyahogy, egy kis levegőhöz jut nak ezek az emberek. Tehát amikor a forráshiányainkat vesszük számba, legalább azt tegyük meg, hogy ezt a hiányt is számon tartjuk, mint egyfajta erkölcsi kötelezettséget, de itt a korosztályok, az érintett évjáratok - hogy az előbbi beszédből is idézzek - életkorát figyelembe kell venni, és bizony sietnünk kell, hiszen elkerülhetetlenül közeledik az, hogy ezektől a korosztályoktól el kell válnunk. A gondjaink között ott szerepel a befizetési kedv hiánya, aminél sok mindenre lehet hivatkozni; talán leginkáb b a járulék magas voltára lehet és kell hivatkozni. A befizetők számának csökkenéséről is esett már szó; egyrészt azért csökkent a számuk, mert meg sem születtek, másrészt azért, mert nem befizetők, hanem munkanélküliek. Ha itt helyesek azok a számok, amel yeket Kósáné mondott, akkor a baj talán nem olyan nagyon nagy, de körültekintőnek kell lennünk, mert ha a nyugdíjasból munkanélkülit csinálunk, akkor lehet, hogy a korhatáremeléssel esetleg csökkenteni is lehet nyugdíjjárulékot, a szolidaritási járulékot v iszont emelni kell, tehát a dolog nem fog előbbre jutni. Itt a különféle szakértőknek különféle számok állnak rendelkezésre; azt gondolom, előbbutóbb le kell tenni egy olyan hivatalosnak tekinthető szakértői anyagot, amely közhiteles adatokból áll, és nem lesz politikai vita tárgya, hogy mi mennyi. Az alapvető gondok között ott van a többször emlegetett aktívinaktív arányváltozás, és az is szerepel különféle papírokon és hozzászólásokban, hogy akkor ezen hogy lehet változtatni: a járulék növelésével, a já radék csökkentésével és a korhatár emelésével. A járulékot csökkenteni szeretnénk, itt tehát sok mozgásterünk nincs; a járadékot nem akarjuk csökkenteni, mert erre erkölcsi és alkotmányos jogunk sincs; és az is egy nagyon nehéz dolog, amire Béki Gabriella célzott: valóban, '90 óta mindig, most is, az újra módosított törvény is folyamatosan rontja a frissen nyugdíjba menők helyzetét - ez sem tartható a továbbiakban! Mit lehet akkor tenni? A korhatáremeléssel kapcsolatban nagyon sok minden elhangzott, olyan i s, amivel egyet lehet érteni. Nem pusztán a munkajogi értelemben vett korhatáremelés a probléma - azt gondolom, ezt lehet a legkönnyebben elfogadni. Ha szó szerint vesszük a szabad választást, akkor a társadalom is megbékél ezzel a gondolattal, és az ellen zéki pártok is megbékélhetnek vele; nem lehet azonban megbékélni azzal az ötlettel, ami a sajtóból szivárgott ki - heves reakciókat váltva ki , és most, az előkészítő anyagban is benne van, nevezetesen: a megemelt nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjba menés ny ugdíjcsökkentéssel, méghozzá növekvő mértékű nyugdíjcsökkentéssel járjon. Kósáné képviselőtársunk beszéde mintha kizárta volna ezt a lehetőséget. Ha kizárta, ha valóban ez a koalíciós pártok szándéka, akkor van egy közös nyelv, amelyen beszélni lehet. Megí télésem szerint elfogadhatatlan ez a bizonyos csökkentés. Pontosan azon kell dolgozni, hogy az érdekviszonyok egy racionális rendbe álljanak be. Ha érdekeltté tudjuk tenni az állampolgárokat, hogy ők akarjanak tovább dolgozni, mert jobban járnak, akkor nem mechanikusan kell emelni, és kényszeríteni őket a nyugdíjkorhatár tekintetében, hanem rájuk kell bízni a szabad döntést - ezer élethelyzet van, amit egy törvény nem tud kezelni. Az állampolgár szabad döntése és egy racionális üzenet kell: jobban jársz, lé nyegesen jobban jársz, ha tovább dolgozol; és erre azért történetesen van forrás, mert minden olyan állampolgár, aki csak egy évvel is tovább dolgozik, jelentős megtakarítást hoz az egészben. Ha ennek egy részét neki visszajuttatjuk, akkor az méltó és igaz ságos lépés, és a már nyugdíjban lévők érdekeit is védi, mert - azt hiszem, erről sem esett ma még elég szó - ez is egy nagyonnagyon lényeges dolog.
