Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
3076 Ha visszaszámolom, hogy az, aki nyugdíjaskorában élni akar majd ebből a tőkefedezeti nyugdíjból - hogy abból hányadrész a tő ke és hányadrész a fölhalmozott kamat , akkor azt gondolom, hogy nem megnyugtató a tőkére adott garancia. Másrészt alkotmányos problémák is vannak: vajon jogunk vane ahhoz, hogy rákényszerítsünk embereket, hogy befektessék a pénzüket egy valamilyen kocká zatra, és ebben a kockázatban magukra hagyjuk őket. Az időm letelt, majd ha lesz alkalmam, folytatom. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Szilágyiné Császár Teréziának, Kere szténydemokrata Néppárt. DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Igyekszem nem két percet beszélni. Hadd üdvözöljem örömmel azt, amit hiányoltam felszólalásomban, hogy a pénzügyminiszter úr beszélt arról a nagyon fontos alapp illérről, amely a gazdaság stabilitása, a gazdaság növekedése kell hogy legyen egy jó nyugdíjreform megvalósításához. Sajnálom, hogy a munkaügyi miniszter úr nem beszélt itt nekünk a foglalkoztatási stabilizáció megvalósításáról, mert akkor tulajdonképpen kerek lett volna a három pillér. Örülök neki - az viszont egy kicsit elszomorít, hogy még mindig csak tervekről beszél, elképzelésekről, hogy majd csökkenni fog az infláció és csökkennek a kamatok. Tehát itt ugyanúgy késésben vagyunk, mint az államháztartá si reformnál és a nyugdíjreform kidolgozásánál. (13.10) Még egy mondat: pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy bízunk abban mi - gondolom, a koncepció kidolgozói , hogy a tőkefedezeti rendszerbe bevitt befizetésekkel jól járnak majd azok, akik ezeket a pénz eket befizették. Azt gondolom, hogy egy felelős kormány képviselőjétől kevés bízni valamiben; egy felelős kormány pénzügyminiszterének garantálnia kell azt, hogy ezek az állampolgárok jól fognak járni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kór ódi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Győriványi Sándor képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről. Őt követi majd Kósáné Kovács Magda, a Magyar Szocialista Párt részéről. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A nyugdíjreform kérdéseivel foglalkozó vitanap immár tizenkettedik felszólalójaként a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében leszögezem, hogy erre a vitanapra szükség volt a lassan hárommillióra növekvő számú nyugdíjas érdekében, a kiknek sorsát elemezve érezzük, hogy hazánk idővel ténylegesen a literatúrában sokszor emlegetett hárommillió koldus országa lesz. A jelenlegi nyugdíjtörvény abból indul ki, hogy alapnak tekinti az aktív dolgozók alacsony szintű átlagbérét, és annak lassú növekedése arányában növeli a nyugdíjakat, amelyek a magyar nyugellátási jog szerint általában a fizetésnél magasabb összegűek nem lehetnek. Amíg azonban az aktív dolgozóknak több alkalom nyílik fizetéseik kiegészítésére, a nyugdíjasoknak erre ritkán van a lkalmuk. Még abban az esetben sem, ha nyugdíjuk mellett is munkát vállalnak. Hiszen ilyenkor a legrosszabb munkakörülmények jutnak számukra, mert ők már csak nyugdíjas bácsik vagy nénik. A mellékkeresetre pedig rá vannak szorulva, hisz nyugdíjuk fokozatosa n - hol gyorsabban, hol lassabban - elértéktelenedik. NyugatEurópában ezt az elértéktelenedést úgy akadályozzák meg, hogy a nyugdíjakat az inflációs rátához igazítják, és félévenként, az infláció mértékének megfelelően fizetik ki a különbözetet. Nálunk el lenben csak beszélnek az értékálló nyugdíjakról, hisz úgyis tudják, hogy a nyugdíjasoknak nincs érdekérvényesítési lehetőségük. Szinte el is várják tőlük, hogy húzzák össze
