Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3069 azért tartom fontosnak, amit mondani akarok, hogy hangsúlyokat tudjak áthelyezni ennek a kérdésnek az értelmezésében. Gondolhatnánk, hogy nagy az egyetértés a korhatáremelés kérdésében, mert nincs letéve az asztalra olya n nyugdíjreformtervezet, amely korhatáremeléssel ne számolna. Egyfelől mindenki elismeri, hogy reformra szükség van; másfelől mindenki számol korhatáremeléssel. Azt gondolom mégis, nagyon sajátos a helyzet, mert miközben a szakmabeliek egyetértenek a korh atáremelés szükségességével, aközben a lakosság nagynagy ellenszenvvel és ellenállással fogadja e változtatási szándékot. Ebből kifolyólag a politikai pártok jelentős bizonytalankodást mutatnak időről időre a kérdés megítélésében. Engedjék meg, hogy én is egy kicsit visszalapozzak az időben; nem tíz évre, ahogy ezt miniszter úr is tette beszédében - hiszen való igaz, nem új gondolat a nyugdíjkorhatár emelésének a kérdése. Én csak öt évvel szeretnék visszalapozni. Többen - Pusztai Erzsébet és Csehák Judit i s - hivatkoztak már arra a 60/1991es országgyűlési határozatra, amely a nyugdíjreform szükségességével - egyáltalán, tágabb értelemben a társadalombiztosítási reform szükségességével - kapcsolatban fontos dolgokat megfogalmazott, irányvonalat jelölt meg. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat és az érdeklődő lakosságot is arra az állításra, amelyet Pusztai Erzsébet idézett itt az előbb: akkor, 1991ben ezt az országgyűlési határozatot több mint 80 százalékos támogatással fogadta el a tisztelt Ház. (Dr. Pusztai Erzsébet: Pontosan!) Tehát ebben a 80 százalékban benne volt az akkori ellenzéki pártok támogató egyetértése is, és egészen precízen benne voltak azok a várható intézkedések, amelyeket most szeretnénk konkretizálni. Elhoztam ezt a határozatot. Nagy on röviden, csak azt a 7. pontot hadd idézzem belőle, amely kifejezetten a korhatáremeléssel foglalkozik. Az került megfogalmazásra, hogy elengedhetetlen a nyugdíjkorhatár emelése, 1993ban el kell kezdeni a nők korhatárának fokozatos emelését, majd az ezr edfordulót követően az általános és egységes korhatárt 62 évben kell megállapítani. Azt gondolom, ilyen előzmények után kiállni - mondjuk - egy ellenzéki képviselőnek, mint ahogy ezt megtette Selmeczi Gabriella, és arról beszélni, hogy itt egy puccsszerű k ormányzati szándéknak szeretnénk érvényt szerezni, legalábbis kétséges és furcsa. Pusztai Erzsébet arról beszélt, hogy az akkori ellenzéki pártok képviselői nem egészen úgy nyilatkoztak korhatáremelésügyben - egyáltalán nyugdíjreformügyben , mint ahogy m ost kormánypárti pozícióból teszik. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ezt nem mondtam.) Én pedig azt gondolom, egy kicsit valóban fordított a helyzet. Az akkori ellenzéki pártok nagyobb felelősséggel érezték át, hogy a nyugdíjrendszer reformra szorul, mert nem tudnak olyan beszédet idézni akkori parlamenti jegyzőkönyvekből, ahol a szabaddemokraták képviselői akár egyetlenegy érvet a nyugdíjreform ellen elmondtak volna. Míg most annak vagyunk tanúi ebben a mai parlamenti vitában, hogy a klasszikus pártszereposztás jegy ében fogalmazódnak meg az érvek. A kormánypártok természetesen védelmezik az előkészített reformálláspontot, az ellenzéki képviselők pedig - kiki vérmérséklete meg érzése szerint - különböző módon, de eléggé vehemensen támadják. Erre még szeretnék kitérni a rendelkezésemre álló idő végén, de mielőtt reagálásokba fognék, hadd mondjam el valóban nagyon tömören azt, amit a korhatáremeléssel kapcsolatban fontosnak tartok. Először hadd szögezzem le, úgy érzem, ez a korhatárkérdés rendkívüli mértékben tú l van dimenzionálva, túl nagy hangsúlyt kap, alkalmas arra, hogy a lakosság hangulatát befolyásolja, hogy politikai indulatokat gerjesszen; miközben senki nem gondolkodik a kormánypárti képviselők közül egy olyan merev korhatárstruktúrában, amelyet valóban el kellene utasítani. Számtalanszor elmondtuk, most is szeretnék erre lehetőséget teremteni: rugalmas nyugdíjrendszert szeretnénk. A "rugalmas" jelző nem pusztán annyit jelent, hogy a korhatáremelést az egyik évről a másikra, egy határvonallal, radikálisa n vezetjük be, ami elviselhetetlen terheket róna
