Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. május 8 (173. szám) - A nyugdíjreform kérdéseiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
3053 nyugdíjrendszerek ugyanis életre hívásuk pillanatában merően más feltételekre teremt ődtek, mint amelyek most, a század végén jellemzik a fejlett országokat. A születésszám csökkenése, az élettartam meghosszabbodása olyan mértékben változtatta meg az aktív és az inaktív lakosság arányát, hogy ezek a nagy ellátórendszerek képtelenek voltak megfelelni az elvárásoknak. Mielőtt azonban önök örvendezni kezdenének, hogy a nyugdíjrendszerünk válsága a legfejlettebb országokhoz való hasonlatosságunk eredménye, ki kell ábrándítanom önöket: a magyar nyugdíjrendszer válsága merőben más okokra vezethet ő vissza. Itt az az érdekes esemény zajlott le, hogy a születések száma ugyan nálunk is csökkent, de az életkor meghosszabbodása meg sem közelítette a fejlett országokban élőkét, a nyugdíjrendszer mégis hasonló válságokat mutat. Ennek a helyzetnek a megold ására a kormány elkészített egy javaslatot. Ha ezt a javaslatot az ember végigolvassa, akkor egy "déjá vu" élménye keletkezik, mert az anyag kísértetiesen emlékeztet az MSZP elhíresült hirdetésére - annyiban, hogy ugyanolyan jól hangzó utópia, bár lássuk b e, nélkülözi a hirdetésre jellemző suta bájt. Mi is a baj ezzel a kormányzati elképzeléssel? Hadd szóljak erről egypár szót részletesen. A rendszer, amelyet leír, csábítóan stabil rendszer lehetne, hiszen ki ne vágyna arra, hogy a nyugdíja több forrásból t áplálkozzon, és hogy a különböző gazdasági hatásoknak ne legyen olyan nagymértékben kitéve. Nem nehéz belátni, hogy egy vegyes rendszer, ahol a nyugdíjak egyrészről az aktív befizetők, az aktív dolgozók befizetéseiből, másrészről az élet során felhalmozott tőkéből állnak, kevésbé érzékeny a piaci, foglalkoztatási változásokra, mint azok a rendszerek, amelyek csak az egyik formára építenek. Csak hát... - s most jön a lényeg. Mint a beszédem elején említettem, a magyar nyugdíjrendszer egyik legfőbb paradoxona , hogy az igen magas járulékszint mellett sem jut elegendő pénz a nyugdíjakra. Ha tehát ebből a rendszerből valaki pénzt akar kivonni, azt két módon teheti meg, tisztelt államtitkár úr. (Dr. Kökény Mihály felé fordulva:) Vagy a már nyugdíjban levőktől vonj a el a pénzt, vagy a még aktív dolgozókkal fizettet duplán, esetleg mind a két réteggel fizettet. A kormány javaslata mindenesetre balladai homályban hagyja annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy kik lesznek az általa javasolt megoldás vesztesei. Csak a nyertesek személyét láthatjuk ebből a javaslatból biztosan: a kormány által kijelölt pénzembereket. Igen, hölgyeim és uraim, a javaslat nyertesei egyedül a kormány által kijelölt pénzemberek! A megoldást nem is nagy túlzással nyugodtan nevezhetjük a XXI. századi békekölcsönnek. Nehéz lenne másnak nevezni azt a megoldást, amikor az állam arra kényszeríti polgárait, hogy jövedelmük jelentős részét kötelezően magáncégeknek adják át, míg az állam csak a befizetett összeg visszafizetésére vállalna garanciát. Ez annyit jelent - hogy megértsük egy konkrét példán keresztül , ha ez a rendszer működött volna korábban, akkor az az ember, aki 20 évvel ezelőtt befizette fizetése felét, azaz 500 forintot, az most 500 forintot követelhetne az államtól . (Taps a Fidesz és az MDNP padsoraiban.) Szép, ha az ember bízik a kormány antiinflációs ígéreteiben, de hát azért ennyire nem kellene! A megoldással ez a legfőbb baj. Maxwell óta ugyanis tudjuk, hogy a magánnyugdíjalapok is igen könnyedén ki tudnak ürülni. (11.20) Abban az esetben, ha ez bekövetkezne, ha bekövetkezne az MSZPSZDSZkormány által itt leírt konstrukció, akkor az a fiatal, akitől duplán szedtek be a boldog öregkor ígéretével, sokkal nyomorúságosabb helyzetbe fog jutni, mint ahova a rendszer nélkül jutha t. A kormány javaslata persze egy egészen egyedi trükköt alkalmaz arra, hogy úgy tűnjék, ez a bizonyos átmenet önmagát finanszírozza. Az a megoldás, hogy a befizetéseket állampapírokba kell fektetni és ezzel finanszírozni lehet a nyugdíjalap hiányát, semmi mást nem jelent, hölgyeim és uraim, minthogy tovább növeljük az államadósságot, amit majd a kamataival együtt az állampolgároknak kell megfizetni újra és újra. A jelen javaslat tehát arról szól, nem másról, hogy a kormány úgy juttatna pénzügyi klientúrájá nak milliárdokat, hogy azt velünk, fiatalokkal és a nyugdíjasokkal egyaránt fizetteti meg.
